Tartalomjegyzék

1. Bevezető
2. A határon átnyúló hulladékgazdálkodás jogi szabályozása
2.1. A hulladékgazdálkodás stratégiai kerete
2.2. Hulladékgazdálkodási törvény
2.3. A csomagolási hulladék kezelésének jogi kerete
3. A meglévő csomagolási hulladékkezelési rendszer értékelése
3.1. Csomagolási hulladék kezelése 2018.évben Szerbiában
3.2. Csomagolási hulladékkezelő rendszerek üzemeltetői
3.3. Nonformális hulladékgyűjtők, mint a csomagolási hulladékkezelési rendszer résztvevői
4. Novi Kneževac község hulladékkezelési terve 2011-2020
5. Magyarország hulladékkezelési terve helyi szinten
6. Romák szocializációja, oktatása – kihívások és lehetőségek
6.1. Romák helyzete a munkaerőpiacon
7. Összefoglaló
8. Irodalomjegyzék

1. Bevezető

Az elmúlt években az egész világ szembesült azzal, hogy új termelési és fogyasztási modelleket kell találni és alkalmazni, mert a jelenlegi helyzet korlátlanul fenntarthatatlan. A fenntartható fejlődés céljainak megvalósításához vezető globális összefogó koncepciós terv a KÖRFORGÁSOS GAZDASÁG, amely az erőforrás-hatékonyság növekedését kínálja, különös tekintettel a települési és az ipari hulladékra, a gazdasági, környezeti és társadalmi mutatók egyensúlyának elérése érdekében. A fogyasztás és a termelés negatív egyensúlyának leküzdése érdekében, ellentétes a jelenlegi gazdasággal, amely a “vedd meg – készítsd el – használd – dobd el” lineáris modelljén alapul. Bevezetésre kerül a körforgásos gazdaság, amely az erőforrások kevesebb felhasználására törekszik, ez pedig a “vedd meg – használd – készítsd el újra – használd újra”.

A körforgásos gazdaság fő jellemzője a “zéró hulladék” fogalmához vezet, így az innovációk alkalmazásával a terméktervezésben és a csomagolásban. A körkörös gazdaság megvalósítása az egész világon korai szakaszában van, főként az újrafeldolgozásra összpontosítva, nem pedig az újrafelhasználásra.

Jelentős eredményeket születtek egyes tevékenységi területeken, így például a hulladékgazdálkodás terén, amely nagy hatékonyságot mutat az Európai Unió fejlett országaiban. Noha a körforgásos gazdaságra való átállás még gyerekcipőben jár, a tisztább termelés elfogadása jó eredményeket mutat.

A jelen helyzet alapján a Szerb Köztársaság és Magyarország megkezdte a körforgásos gazdaság elveinek megvalósítását, különösen a hulladékgazdálkodás területén. A körforgásos gazdasági koncepciós tervének bevezetése, amelyben a gazdaság és a környezet egymást támogatja aznemcsak Szerbia és Magyarország gazdaságát alakítaná át, hanem egy nagy pozitív lépést jelentene Szerbia EU-tagsági tárgyalásainak folyamatában, amelyet Magyarország támogat. A hulladékgazdálkodás jelenleg az egyik kiemelt főbb gondja a környezetvédelemnek mindkét országban. Szerbiában, mint tagjelölt országban és Magyarországon, mint EU-tagországban. A fenntartható hulladékgazdálkodás nagy kihívást jelent, mert a hulladékot nagy változatosság jellemzi.

Az EU teljes jogú tagjelölt státuszának megszerzése után a Szerb Köztársaság köteles lesz a nemzeti jogrendszerében teljes mértékben harmonizálni, végrehajtani és érvényesíteni az Európai Unió jogszabályait. Szerbia EU-csatlakozásának folyamata többek között magában foglalja a környezetvédelemhez kapcsolódó jogi normák végrehajtását, beleértve a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályokat is. A Magyar Köztársaság az EU tagjaként végrehajtja az uniós szabályozásokat és harmonizálja őket vagy már meg is tette. Emellett Magyarország a többi EU tagállammal együttműködve tovább fejleszti a már elfogadott jogszabályokat.

A hulladékgazdálkodás területén az uniós jogszabályok három alkategóriára oszthatók: az első a hulladékgazdálkodást szabályozó jogszabályi keretrendszerből áll, a második a hulladékkezelést szabályozó irányelvekből áll, a harmadik pedig a tényleges hulladékáramokra vonatkozó irányelvekből áll.

A szerbiai hulladékgazdálkodás területét számos törvény és paragrafus szabályoz, amelyek részben vagy teljesen harmonizálva vannak az Európai Unió hulladékgazdálkodási irányelveivel. A jövőben a helyi közösségeknek szembe kell nézniük a hulladékgazdálkodás területén támasztott követelményeknek és igényeknek való megfeleléssel, amelyek összhangban vannak az EU-irányelvekkel és figyelembe kell venniük a következőket: technikai, társadalmi-gazdasági és környezeti szempontok, és a leginkább elfogadható vagy optimális megoldás.

Magyarországon már elfogadott jogi szabályozásokat az érdekelt országok folyamatos nyomon követése és tanácsadói támogatása révén folyamatosan harmonizálják és javítják. Ez a folyamat határozottan támogatja a hulladékgazdálkodási partnerséget (pl. határokon átnyúló együttműködés).

A hulladékgazdálkodás jogi keretének elfogadásával a Szerb Köztársaságban megkezdődött az európai szabványok végrehajtásának folyamata. A hulladékgazdálkodási rendszer regionális alapja a hulladékgazdálkodási rangsor tiszteletben tartása és a nemzeti újrafeldolgozási célok elérése. Az új beruházásoknak a hulladék területén nagyrészt a hulladékban lévő értékes anyagok szétválasztására és újrafeldolgozására kell összpontosítaniuk. Szükség van a nem megfelelő hulladéklerakók gyorsabb bezárására és a hulladékokra vonatkozó jogszabályok jobb végrehajtására, valamint a hulladékgazdálkodási infrastruktúra korszerűsítésére és fejlesztésére.

Magyarország kormánya arra törekszik, hogy az újrahasznosított és a tárolt települési hulladék aránya közelebb kerüljön az európai átlaghoz (35% Magyarország, 46% európai átlag). Iránymutatóan Magyarországnak további erőfeszítéseket kell tennie az EU új céljának, az újrahasznosított települési hulladék 50%-ának elérése érdekében.

Szerbiában a legtöbb újrahasznosítható hulladékot nonformális gyűjtők szedik össze, akik közül sok a roma. A romákat különféle típusú kirekesztés éri, és nincs jogi lehetőség a hulladékgyűjtési tevékenység folytatására. A nonformális újrahasznosítási ágazat tevékenységi körön kívül esik. Pontos behatárolása szerint a kizárt, elutasított és túlnyomórészt a jogosulatlan tevékenységek „szürke gazdaságba” esik, amely ágazat feltételezhetően felszámolásra kerül.

Magyarországon hasonló a helyzet, mert a nonformális települési hulladékgyűjtők többsége roma és szinti (a romák egyik alcsoportja). Noha egy évtized telt el a hulladékkezelési keretrendszer létrehozása óta, beleértve a csomagolási hulladék kezelését is a Szerb Köztársaságban. A nonformális hulladékgyűjtők helyzete nem javult jelentősen. Ezért szükséges megoldani ezt az akadályt egy társadalmi vállalkozás létrehozásával, amely a nonformális gyűjtőket tömörítené, és ez a projekt elsődleges célja.

Magyarországon kissé kedvezőbb és jobb a helyzet. Megpróbálták kezelni a nonformális gyűjtők kérdését, de főként a körforgásos gazdaságban (bútorok, ruházat és lábbelik újrafelhasználása) történt előrelépés. Magyarország számos olyan projekt megvalósításának területe volt, amely a körforgásos gazdaság határokon átnyúló kérdéseivel foglalkozott. Szerbia és Magyarország határ menti övezetében azonban nem volt hasonló kísérlet.

2. A határon átnyúló hulladékgazdálkodás jogi szabályozása

A nonformális hulladékgyűjtők szerepe annak érdekében, hogy a hatékony hulladékgazdálkodási rendszer szerves részévé válhassanak, a csomagolási hulladék további gyűjtésében a legszükségesebb. A csomagolási hulladék kezelése komoly kihívást jelent a világ országai számára, különösen a fejlődő országok, mint például Szerbia és Magyarország számára. Noha a Szerb Köztársaság fokozatosan javítja a csomagolási hulladék rendszerét, viszont Magyarország már jelentősen javította ezt. A rendszer, jelentős változásokat és harmonizációt igényel, hogy alkalmazkodjon a határon átnyúló területek igényeihez, abban az esetben, amikor ezt az állam bizonyítja. Csomagolási hulladékgyűjtés domináns módszere az újrahasznosítható szelektív hulladék gyűjtésén alapszik. Számos negatív tényező, mint például a korlátozott pénzügyi források, a fejlett hulladék-újrafeldolgozási és -kezelési technológiák hiánya, a nem megfelelő kezelés és ellenőrzés, valamint a társadalmi tudatosság vagy az elfogadott törvények hiánya a csomagolási hulladék rossz kezeléséhez vezet, ami jelentős környezetvédelmi gond.

A határokon átnyúló térség nemzeti környezeti politikáját illetően, a hulladékgazdálkodást az egyik legfontosabb környezeti kérdésként határozzák meg, de, ha a gyakorlatban a valós helyzetet nézzük, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a jelen területre. Az elmúlt években Szerbia és Magyarország fokozta az erőfeszítéseit és olyan tevékenységeket vállalt, amelyek a hulladékgazdálkodási rendszert hozzáigazítják az uniós előírások és jogszabályok követelményeihez és jellegéhez, Magyarország pedig kiemelkedően teljesít ezen a téren. A szerbiai Környezetvédelmi Minisztérium 2017.év decemberében elkészítette a csomagolási hulladékról szóló 94/62 / EK irányelv, valamint a hulladékokról szóló 2008/98 / EK európai parlamenti irányelv pontos, precíz végrehajtási terveit. A jelentések leírják a hulladékgazdálkodási ágazat jelenlegi helyzetét, azonosítják az uniós követelmények teljesítésének akadályait, és ajánlásokat fogalmaznak meg az irányelvek végrehajtására.

A törvény engedélyezte annak lehetőségét, hogy amennyiben szükségesnek tartják a nemzeti célok elérését, fontolóra vehető egy további letéti rendszer létrehozása az eldobható italcsomagolások számára. A csomagolási hulladék összegyűjtésére és kezelésére vonatkozó nemzeti célok figyelemmel kísérése érdekében, valamint hosszú távon annak biztosítása érdekében, ahogy azt az új uniós csomagolási és csomagolási hulladékról szóló irányelv előírja az újrafelhasználási és újrafeldolgozási arány elérését, további erőfeszítésekre van szükség, valamint nélkülözhetetlenek az alapos intézményi, gazdasági, műszaki és környezeti intézkedések a hulladékgazdálkodás területén.

2.1. A hulladékgazdálkodás stratégiai kerete

Hulladékgazdálkodási stratégia a 2010–2019 közötti időszakra. (Hivatalos Közlöny, RS 29/2010) egy alapdokumentum, amely a racionális és fenntartható hulladékgazdálkodás feltételeit biztosítja a Szerb Köztársaság szintjén. A stratégia figyelembe veszi az intézményi igényeket a jogszabályok megerősítésével, fejlesztésével, a rendeletek betartatásával minden szinten. A lakosság tudatosságának növelése, oktatása és fejlesztése.

Az ország hosszú távú stratégiája a környezetvédelem területén: a lakosság életminőségének javítása a kívánt környezeti feltételek biztosításával és a fenntartható környezetgazdálkodáson alapuló természet megőrzésével.

Hulladékgazdálkodási stratégia:

  • meghatározza a hulladékgazdálkodás alapvető irányvonalát a következő időszakra, a gazdaság és az ipar fejlődésének eredményeképpen;
  • meghatározza a hulladékgazdálkodás alapvető irányvonalát az EU stratégiai tervei alapján;
  • meghatározza a lehetséges hulladékgazdálkodási lehetőségek rangsorát;
  • a piacnak köszönhető jogszabályok harmonizálásával foglalkozó követelmények sora, amelyek elkerülhetetlenek az uniós jogszabályokhoz való közelítés során;
  • meghatározza a hulladékkal kapcsolatos felelősségvállalást és útmutatást biztosít a tulajdonosi tőke részére;
  • meghatározza a rövid és a hosszútávú hulladékgazdálkodási célokat;
  • meghatározza az egyes társadalmi tényezők szerepét és feladatait.

A stratégia megvalósításával elérhető eredmények:

  •  közösség életminőségének javítása és megóvása;
  •  lakosság egészségmegóvása;
  • természetes ivóvíz források megóvása;
  • a fenntartható fejlődés elveinek megvalósítása és a környezetvédelem további integrálása az ágazati politikákban;
  • a környezetvédelmi oktatás fejlesztése és a közvélemény tudatosságának növelése;
  • a gazdasági elvek alkalmazása a környezetvédelemben, gazdasági megközelítések tervezése és céljainak meghatározása.

A fenntartható fejlődés elérésének legfontosabb lépései:

  • a meglévő intézkedések megerősítése;
  • újabb intézkedések fejlesztése;
  • környezeti érdekek fokozotabb integrálása más politikai ágazatokban;
  • magasabb egyéni felelősségvállalás a környezetvédelem területén;
  • nyilvánosság aktív szerepe a döntéshozatali folyamatokban.

A stratégiák ma elsősorban az újrahasznosításra összpontosítanak, miközben a termékek újrafelhasználását, minőség javítását, valamint a termékek szavatosságának meghosszabbítását nem vették figyelembe. Ezért megkezdődött a hulladékgazdálkodási stratégia felülvizsgálata, amely egyértelműbben aláhúzza a körforgásos gazdaság fejlesztésének lehetőségeit. A hulladékfeldolgozás és a hulladékfeldolgozási politika fejlesztése a Szerb Köztársaságban esélyt teremt egy „körforgásos gazdaság” kialakulására, amely egy új típusú gazdasági fejlődés mozgatórugója, avagy új munkahelyek teremtője lehet, amelyen keresztül a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok megszűnnek marginalizálódni és társadalmilag elfogadottabbá válnak.

A Szerbiai Kereskedelmi Kamara a Földművelésügyi és Környezetvédelmi Minisztériummal és a Gazdasági Minisztériummal együttműködve, a GIZ IMPACT projekt támogatásával kezdeményezte a körforgásos gazdaság nemzeti stratégiájának kidolgozásának folyamatát a hulladékgazdálkodás területén. Becslések szerint a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a csomagolóipar, valamint az elektronikus és elektromos termékek ágazataiban van a legnagyobb lehetőség a körkörös üzleti modellek bevezetésére.

Egy iker pályázat keretein belül készült el egy új nemzeti hulladékgazdálkodási stratégia tervezet, a szerbiai hulladékgazdálkodás stratégiai keretének létrehozásához “Az Európai Unió támogatása a hulladékgazdálkodás területén, stratégiai keret kialakításához” címmel, amely végrehajtó partnere a szerbiai Környezetvédelmi Minisztérium és az EU részéről az Osztrák Környezetvédelmi Ügynökség, mint vezető partner, a Svéd Környezetvédelmi Ügynökség és a Litván Környezetvédelmi Minisztérium, mint partnerek részvételével. A projekt célja a hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztése az ágazat stratégiai és jogszabályi keretének és tervdokumentumainak kitöltésével, a közösségi vívmányokkal összhangban.

Az új Nemzeti Hulladékgazdálkodási Stratégia 2020-2025 alap okirata tartalmazza a hulladékgazdálkodás hosszú távú meghatározásának és irányításának elveit. A nemzeti hulladékgazdálkodási terv a stratégia szerves részét képezi, amelyet a Szerb Köztársaság hulladékgazdálkodási törvényének követelményeivel összhangban dolgoztak ki. Az új jogszabályok kidolgozásával lehetővé tették a nemzeti hulladékmegelőzési program keretein belül a gazdasági fejlődés környezetre gyakorolt negatív hatások megelőzésének végrehajtását, amely magába foglalja a települési szilárdhulladék-gazdálkodási terv végrehajtását is.

Magyarországon az új települési hulladékgazdálkodási stratégia további javulást eredményez. Ezek közül az egyik a szelektív gyűjtés, mint a gazdasági környezet megerősítője, amely kedvező környezet megteremtésével további javulást biztosít az eddig elhanyagolt tevékenységhez (BEE – Business Enable Environment).

2.2. Hulladékgazdálkodási törvény

A szerbiai hulladékgazdálkodás a hulladékgazdálkodásról szóló alaptörvénye a (“RS Hivatalos Közlöny”, 36/2009., 88/2010., 14/2016. És 95/2018. Sz. Törvény – egyéb törvény), amely a hulladékgazdálkodás típusait szabályozza, ide tartozik a hulladékok osztályozása, a hulladékgazdálkodás megtervezése, meghatározza a hulladékgazdálkodási szervezeteket működését és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos felelősségeket és kötelezettségeket, valamint megszervezi a hulladékgazdálkodást, a speciális hulladékáramok kezelését és meghatározza az engedélyek kiadásának feltételeit és eljárási módjait. Továbbá meghatározza és szabályozza a hulladék határokon átnyúló szállítás feltételeinek módszerét. A jelen törvény határozza meg a hulladékokról és az adatbázisokról történő jelentéstétel és a hulladékgazdálkodás pénzügyi támogatásának módját és a hulladékgazdálkodás szempontjából fontos egyéb kérdéseket.

Törvény célja a megfelelő feltételek biztosítása:
1) az emberi egészséget és a természetes környezetet óvó hulladékkezelés;
2) a többlet hulladék keletkezésének megelőzése. Különös tekintettel a tisztább technológiák fejlesztése és a természeti erőforrások ésszerű felhasználása, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások felszámolása;
3) a hulladékok újrahasznosítása és újrafeldolgozása. A másodlagos nyersanyagok elválasztása a hulladékoktól és a hulladékok energiaforrásként történő felhasználása;
4) a hulladékok elhelyezési és tárolási eljárásainak, módszereinek kidolgozása;
5) szabályozatlan hulladéktelep, lerakatok helyreállítása; 6) a meglévő és újonnan kialakított hulladéklerakók állapotának figyelemmel kísérése;
7) a hulladékgazdálkodás tudatosságának fejlesztése.

A hulladékgazdálkodás a következő elveken alapul:
1) A környezetre legoptimálisabb lehetőség kiválasztásának elve A környezet szempontjából legoptimálisabb megoldás kiválasztása egy rendszeres és konzultatív döntéshozatali folyamat, amely magában foglalja a környezetvédelmét és megóvását. A környezetre nézve legmegfelelőbb választás alkalmazása az adott célok és körülmények között meghatározza azt a lehetőség vagy lehetőségek csoportosítását, amely a legnagyobb nyereséget és/vagy a legkevesebb kárt okozza a környezetünk egészének, mérsékelt költségekkel és jövedelmezőséggel, hosszú és rövidtávon egyaránt.
1a) Az önellátás elve Az önellátás elvének alkalmazása magába foglalja a háztartásokból gyűjtött vegyes hulladék újrahasznosítását és az ártalmatlanítására szolgáló létesítmények integrált és megfelelő hálózatának létrehozását. A többi hulladéktermelő által termelt ilyen típusú hulladék összegyűjtése is ide tartozik, figyelembe véve a rendelkezésre álló legjobb lehetőségeket és technikákat a jelen törvénynek megfelelően. Ezeknek az üzemeknek a hálózatát, úgy kell megtervezni, hogy lehetővé tegye a Szerb Köztársaság számára, hogy megvalósítsa az önellátás elvét a hulladékok ártalmatlanításában, valamint a hulladékok újrafelhasználásában, figyelembe véve a régió földrajzi jellemzőit és bizonyos üzemek szükségességét. Ennek a hálózatnak lehetővé kell tennie a hulladékok ártalmatlanítását vagy újrafelhasználását a legközelebbi megfelelő létesítmények egyikében. A legmegfelelőbb módszerekkel és technológiákkal a környezet és a közegészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében.
2) A hulladékgazdálkodás regionális megközelítésének elve A hulladékot a keletkezés helyéhez a lehető legközelebb kell kezelni vagy ártalmatlanítani, vagyis abban a régióban, ahol keletkezett, hogy elkerüljük a nem kívánt környezeti következményeket a hulladékszállítás során. Az üzem helyének kiválasztási módja a hulladék kezelésére, újrafeldolgozására vagy ártalmatlanítására a helyi viszonyok és körülmények, a hulladék típusa, mennyisége, szállítási és ártalmatlanítási módja, a gazdasági indokok, valamint a környezetre gyakorolt lehetséges hatások függvényében történik. A regionális hulladékgazdálkodást az európai jogszabályokon és nemzeti politikán alapuló regionális stratégiai tervek kidolgozása és végrehajtása biztosítja.
3) Hulladékgazdálkodás besorolási elve A hulladékgazdálkodási besorolást szabályozásokkal alkalmazzák prioritásként a hulladékkeletkezés megelőzésében és kezelésében:
– megelőzés;
– újrahasznosítás előkészítése;
– újrahasznosítás;
– egyéb újrahasznosítási műveletek (újrahasznosítás az energetikában és egyéb területeken;
– tárolás.
A hulladékgazdálkodási besorolás sorrendjében említett hulladékrangsor alkalmazásakor intézkedések sora biztosítja a környezetre nézve a legjobb összeredményt, az elért megoldások ösztönzésére. Szükséges esetén lehetnek eltérések, amelyeket a hulladékáramlatok rangsorolása határozza meg. Figyelembe kell venni az ilyen hulladék keletkezésére és kezelésére gyakorolt általános hatásokat.
A hulladékgazdálkodás területén a jogszabályok és szabályozások kidolgozása teljesen átlátható folyamat, amely összhangban van az alkalmazandó szabályozásokkal alapozva a lakosságággal való konzultációkra. A besorolás elvének alkalmazása figyelembe veszi a környezetvédelem, az elővigyázatosság és a fenntarthatóság, a műszaki megvalósíthatóság, a gazdasági érték és az erőforrások védelmének általános elveit. Továbbá a környezetre, az emberi egészségre, a gazdasági és társadalmi hatásokra gyakorolt általános hatásokat.
4) Felelősség elve A hulladék mennyiségének növekedését befolyásoló termékek gyártói, importőrei, forgalmazói és értékesítői a leginkább felelősek a tevékenységeikkel keletkező hulladékért. A gyártó viseli a legnagyobb felelősséget, mert befolyásolja a termék és csomagolásának összetételét és tulajdonságait. A gyártó köteles gondoskodni a hulladékképződés csökkentéséről, az újrahasznosítható termékek fejlesztéséről, az újrafelhasználás piacának fejlesztéséről és termékeinek újrahasznosításáról.
5) A “felelős szennyező, mint kártérítő” elve A felelős szennyezőnek viselnie kell a káros tevékenysége által okozott következmények teljes költségét. A hulladék keletkezésének, kezelésének, újrafelhasználásának és ártalmatlanításának költségeit bele kell foglalni a termék ár értékébe.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvény csak az egyedi hulladékgyűjtőket szabályozza a 70. cikkelyben, amely a hulladékgyűjtés és / vagy szállítás engedélyével foglalkozik az engedély megszerzésének kötelezettsége alóli mentesség szempontjából.

A Magyar hulladéktörvényről szóló CLXXXV / 2012 törvényt 2012 óta alkalmazzák (és legutóbb 2014-ben módosították). Ez a fő jogi aktus, amely által a kérelmeket beillesztik a nemzeti jogba. A VKI legtöbb követelményét közvetlenül illesztették be a nemzeti jogi előírásokba. A jelen törvény meghaladja a követelményeket: a törvény meghatározza, hogy az előnyben részesített lehetőség a háztól házig történő gyűjtés. Tiltja a lehető legtöbb hulladéktípus és az újrahasznosítható hulladékok elégetését. A törvény nem utal a 11. cikkely szerinti “jó minőségű újrafeldolgozás előmozdítására” – ez valószínűleg annak tudható be, hogy hiba történt a 11. cikkely eredeti szövegének magyar nyelvű fordításában, amely hulladék begyűjtésre vonatkozik “ahol lehetséges az újrafeldolgozó ágazat által megkövetelt minőségi előírások biztosítása”. A törvény előírja a biohulladék szelektív gyűjtését, de nem mondja ki kifejezetten, hogy ez komposztálás és feldolgozás céljából történik.

2.3. A csomagolási hulladék kezelésének jogi kerete

A csomagolásokról és a csomagolási hulladékokról szóló törvény (“RS Hivatalos Közlöny”, 36/2009. És 95/2018. Sz. Törvény – egyéb törvény) fő célja a keletkező csomagolási hulladék mennyiségének csökkentése és az újrahasznosított anyagok használatának ösztönzése, annak érdekében, hogy a lerakott hulladék mennyisége csökkenjen. E törvény 2018.évi végi módosításai alapján már a természetes személyeket is elismerik, mint a csomagolási hulladék kezelői.

Az 5. cikkely alapján meg van határozva csomagolási hulladék kezelése:
– gyártó, mint jogi személy, vagy vállalkozó mint csomagolást előállító;
– importer, mint jogi személy, vagy vállalkozó, mint csomagalási alapanyagok importőre;
– csomagoló, mint jogi személy, vagy vállalkozó, mint csomagoló/végtermék előállító;
– szállító, mint jogi személy vagy vállalkozó aki csomagolt végterméket hoz forgalomba függetlenül attól, hogy ő e az importőr, gyártó, csomagoló esetleg kereskedő;
– jogi személy, vállalkozó vagy természetes személy, mint csomagolási hulladékgyűjtő;
– végfelhasználó, mint olyan fogyasztó, aki végső fogyasztás vagy csomagolt áruk fogyasztása céljából eltávolítja a csomagolást a termékekről és így csomagolási hulladékká válik, vagy, mint kiskereskedő, aki az áruk további értékesítése céljából eltávolítja a csomagolást a termékekről és így már másodlagos vagy harmadlagos csomagolási hulladékká válik; – szállító, mint olyan jogi/magán személy, aki a végfelhasználó csomagolását vagy csomagolt árucikkeit szállítja, függetlenül attól, hogy ez a személy egyben gyártó, importőr, csomagoló / töltő vagy beszállító;
– a fuvarozó/szállító, mint jogi személy/vállalkozó/természetes személy, aki csomagolási hulladékot szállít;
– a csomagolási hulladékkezelési rendszer üzemeltetője (a továbbiakban: üzemeltető), mint olyan társaság vagy más jogi személy, amely az üzemet irányítja vagy ellenőrzi, vagy felhatalmazást kap arra, hogy gazdasági döntéseket hozzon a csomagolási hulladék kezelése területén akinek nevére/megnevezésére van kiállítva a csomagolási hulladék kezelésére vonatkozó engedély;

A csomagolási hulladék újrafelhasználásával és újrafeldolgozásával kapcsolatos tényleges nemzeti célokat a csomagolási hulladék csökkentésének 2015.év és 2019.év közötti időszakra vonatkozó tervének meghatározásáról szóló rendelet határozza meg ez pedig a (Hivatalos Közlöny, RS 144/2014).

Csomagolási hulladékkezelésére vonatkozó nemzeti célok a 2015-2019 évi időszakra lebontva 1.sz Táblázat

2015 2016 2017 2018 2019
Feldolgozás 38 44 50 50 60
Újrahasznosítás 31 36 42 42 55

Öt kiemelt csomagolási hulladék újrafeldolgozásának tényleges céljai lettek meghatározva, ezek:
• papír és karton,
• műanyag,
• üveg,
• fém,
• fa.

Alalpanyagok szerinti tényleges célok 2015-2019 időszakra lebontva (%) 2.sz. Táblázat

2015 2016 2017 2018 2019
Paprír és karton 38 42 47 53 60
Műanyag 14 17 19 21 22.5
Üveg 19 25 31 37 43
Fém 23 29 34 39 44
Fa 11 12 13 14 15

 

Csomagolási hulladék mennyisége Magyarországon: kg/fő

2013 2014 2015 2016 2017 2018
Összesen 103.34 110.01 117.68 121.78 128.82 138.35
Paprír és karton 39.28 46.07 44.95 47.5 50.89 53.48
Műanyag 27.85 26.21 30.46 31.48 32.24 34.84
Üveg 10.27 9.8 12.01 13.01 13.26 14.5
Fém 7.11 6.89 7.43 7.05 7.63 8.99
Fa 18.78 20.87 22.6 22.56 24.63 26.31

 

Magyarország és Málta az egyetlen olyan országok az EU területén, amelyek a legkevésbé hasznosítják újra a csomagolási hulladékot 50% alatt, márpedig jól kidolgozott jogszabályaik vannak a csomagolási hulladék kezelésével kapcsolatban.

Szerbia egyéb hulladékgazdálkodási előírásai:
• Rendelet, a települési hulladék összetételére és mennyiségére vonatkozó adatok gyűjtésének módszertanáról a helyi önkormányzatok területén (“RS Hivatalos Közlöny”, 61/2010. Sz.);
• Rendelet, a hulladék csoportosításáról, teszteléséről és osztályozásáról (Hivatalos Közlöny, RS 56/10);
• Rendelet, a napi nyilvántartás és a hulladékról szóló éves jelentés formájáról, kitöltési útmutatóval együtt (“Az RS Hivatalos Közlönye”, 95/2010. Sz.);
• Rendelet a másodlagos nyersanyagok válogatásának, csomagolásának és tárolásának feltételeiről és módjáról (“RS Hivatalos Közlöny”, 55/2001., 72/2009. Sz. – egyéb rendelet és 56/2010. – egyéb rendelet);
• Rendelet a másodlagos nyersanyagként és energiatermelés céljából felhasznált hulladék összegyűjtésének, szállításának, tárolásának és kezelésének feltételeiről és módjáról (Hivatalos Közlöny, RS 98/10 sz.);
• Rendelet a gumiabroncs-hulladék kezelésének módjáról és eljárásáról (“Az RS Hivatalos Közlönye”, 81/2010. Sz.);

• Rendelet a használt elemek és akkumulátorok kezelésének módjáról és eljárásáról (“Az RS Hivatalos Közlönye”, 86/2010. Sz.);
• Rendelet a hulladék és fáradtolaj gazdálkodás feltételeiről, módjáról és eljárásáról (az RS Hivatalos Közlönye, 71/2010. Sz.);
• Rendelet a higany tartalmú és fluoreszkáló csövek hulladék kezelésének módjáról és eljárásáról (“Az RS Hivatalos Közlönye, 97/2010);
• Rendelet a veszélyes hulladékok tárolásának, csomagolásának és jelölésének módjáról (“Az RS Hivatalos Közlönye”, 92/2010. Sz.);
• Rendelet a veszélyes anyagokkal rendelkező hulladékok kezelésének módjáról (“RS Hivatalos Közlöny”, 12/95. Sz.);
• Rendelet a vegyi anyagok (peszticidek) és műtrágyák csomagolási típusairól, valamint a vegyi anyagok (peszticidek) és műtrágyák megsemmisítéséről (“RS Hivatalos Közlöny”, 13/2010. Sz. – egyéb rendelet);
• Rendelet a növényvédő szerek alkalmazására vonatkozó nyilatkozat tartalmáról és utasításairól, valamint az emberekre és a környezetre vonatkozó egyedi követelményekről, kockázati és figyelmeztető címkékről, valamint a növényvédő szerek kiürített csomagolásának kezeléséről. (“RS Hivatalos Közlöny”, 21/2012. Sz.);
• Rendelet a napi nyilvántartás és a hulladékról szóló éves jelentés formájáról szóló rendelet módosításáról, a kitöltési útmutatókkal együtt (“Az RS Hivatalos Közlönye”, 88/2015. Sz.);
• Rendelet a hulladéklerakókban történő hulladékkezelésről (“RS Hivatalos Közlöny”, 92/2010. Sz.);
• Rendelet a hulladékolaj gazdálkodásról (“Az RS Hivatalos Közlönye”, 60/2008. Sz.).

3. A meglévő csomagolási hulladékkezelési rendszer értékeléseA Szerbiai Környezetvédelmi Ügynökség (SEPA) ötéves (2013 és 2017 közötti) időszakra vonatkozó éves jelentése alapján mind az összmennyiség, mind az anyag szerinti értékek tekintetében a következő adatokat kaptuk: a szerbiai piacon évente mintegy 320 000-350 000 tonna, csomagolást helyeznek el.

2017-ben fejenként 51,1 kg csomagolási hulladék keletkezett (2013-ban 44,4 kg / fő). 2013 óta a csomagolási hulladék 3,06% -kal nőtt évente.

A csomagolóanyag mennyiségének legnagyobb növekedése a fa alapanyagú csomagolásban tapasztalható, amely 2013 óta több mint 20 ezer tonnával nőtt, ami évi 6,7%. Ebben az időszakban a szerb piacon folyamatosan csökkent a forgalomba hozott üvegcsomagolások száma (CAGR = -1,65%). 3.sz táblázat mutatja be az elemzett időszak részletes eredményeit, a 2.sz ábra pedig az elemzett időszakban forgalomba hozott csomagolóanyagok átlagos arányát.

3.sz Táblázat forgalomba hozott csomagolások mennyisége 2013-2017 időszakban (tonna)

Alapanyag 2013 2014 2015 2016 2017
Műanyag 85 588 87 524 92 285 90 421 94 097
Üveg 61 690 55 464 60 138 58 985 56 766
Papír és karton 103 868 106 994 124 215 110 433 113 889
Fém 12 706 12 641 13 790 13 822 14 599
Fa 56 260 63 845 71 167 74 378 77 805
Egyéb 1 473 1 245 921 762 762
Összesen 321 585 327 714 362 516 348 801 357 919

Forrás: SEPA éves jelentés

1. ábra A 2013-2017 között forgalomba hozott csomagolások átlagos részesedése (%)-ban kimutatva, (a 3.sz. táblázatban bemutatott mennyiségek alapján)

abra_1

A Szerbiai Környezetvédelmi Ügynökség (SEPA) ötéves (2013-2017 közötti) éves jelentése alapján az összegyűjtött csomagolási hulladék teljes mennyisége és a alapanyagok szerinti értékek kerülnek bemutatásra a 4.sz. táblázatban.

4.sz. Táblázat csomagolási hulladék teljes mennyisége, alapanyagok szerinti értékkel

Alapanyag 2013 2014 2015 2016 2017
Műanyag 13 641 16 733 20 394 26 914 35 856
Üveg 9 024 8 947 12 189 15 359 17 875
Papír és karto 55 189 65 199 81 798 93 327 104 157
Fém 3 476 4 785 5 261 5 583 6 515
Fa 6 622 6 994 15 329 14 571 17 966
Összesen 87 950 102 658 134 970 155 754 182 393

Forrás: SEPA éves jelentés

A korábbi adatok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a kereskedelmi és az ipari hulladék a legfontosabb csomagolóanyag-forrás (az összegyűjtött hulladék átlagosan 71%-a az elemzett időszakban). A kereskedelmi és ipari hulladék sokkal értékesebb és könnyebben gyűjthető, ezért a hulladékgyűjtőket sokkal jobban érdekli ez a forrás. Részaránya az összegyűjtött hulladékból növekszik, 2013-ban az összes csomagolási hulladék 65% -át tette ki, míg 2017-re ez a részarány 72%-ra nőtt. A papír és kartoncsomagolás a települési csomagolási hulladékban, valamint a kereskedelmi és ipari hulladékban fordul elő leggyakrabban. Ennek az anyagnak van a legnagyobb átlagos aránya a kereskedelmi és ipari csomagolási hulladékban (67%), míg a műanyag a leggyakoribb kommunális hulladék 34%. Becslések szerint a csomagolási hulladék aránya a települési hulladékban körülbelül 14-20%. Mivel a települési hulladék szelektív gyűjtését csak korlátozott számú városban szervezik meg, a települési hulladékban rendelkezésre álló csomagolásnak csak 25%-át gyűjtik további kezelésre.

5.sz. Táblázat összegyűjtött kommunális hulladék 2013 – 2017 időszakban

Alapanyag 2013 2014 2015 2016 2017
Műanyag 7 775 8 332 11 835 15 884 24 372
Üveg 5 340 4 336 6 103 7 512 7 826
Papír és karton 16 938 15 572 16 783 21 232 16 495
Fém 327 492 240 430 1023
Fa 216 613 711 1150 1244
Összesen 30 596 29 345 35 672 46 208 50 985

Forrás: SEPA éves jelentés

A SEPA adatai szerint 2017-ben több mint 170 000 tonna csomagolási hulladék került újrafeldolgozásra. Az anyaggyűjtéshez hasonlóan a papír és a karton adja az újrahasznosított hulladék legnagyobb részét (60,5%). Az újrahasznosított csomagolási hulladék mennyisége az elemzett időszakban folyamatosan nőtt (CAGR = 14,33%), ennek eredményeként majdnem megduplázódott.
Becslések szerint a települési csomagolási hulladéknak mintegy 5%-át adták további kezelésre. 2016-ban 8850 tonna volt az égetésre küldött hulladék mennyisége.

6.sz. Táblázat újrahasznosított csomagolások 2013 – 2017 időszakban

Alapanyag 2013 2014 2015 2016 2017
Műanyag 13 641 15 022 15 212 18 190 25 578
Üveg 9 024 8 947 12 189 15 359 17 875
Papír és karton 55 189 63 735 80 217 93 199 103 900
Fém 3 476 4 785 5 261 5 475 6 515
Fa 6 622 6 994 15 329 14 571 17 966
Összesen 87 950 99 483 128 207 146 794 171 834

Forrás: SEPA éves jelentés

A SEPA adatai szerint a csomagolások gyűjtése és újrahasznosítása folyamatosan növekszik. A csomagolás begyűjtési aránya 2013-2017 időszakban átlagosan évi 4,8%-kal nőtt, míg az újrahasznosítási arány ugyanebben az időszakban 4,2%-kal nőtt. 2017-ben az összes csomagolási hulladék összegyűjtési aránya 51%, az újrahasznosítási arány 48% volt. Valójában a műanyag kivételével szinte minden összegyűjtött csomagolási hulladék újrahasznosításra kerül. A hivatalos adatok szerint a papír és a karton az az alapanyag, amelynek összegyűjtési és újrahasznosítási aránya a legnagyobb – mindkét esetben 91%. Ennek eredményeként a Környezetvédelmi Ügynökség szerint a nemzeti újrafeldolgozási célok teljesültek.

A csomagolási hulladék újrahasznosítása Magyarországom: kg/fő

2013 2014 2015 2016 2017 2018
Összesen 103.34 110.01 117.68 121.78 128.82 138.35
Újrahasznosított 50.82 53.22 58.9 60.56 64.04 62.84
Paprír és karton 39.28 46.07 44.95 47.5 50.89 53.48
Újrahasznosított 30.75 30.48 34.09 36.58 37.9 36.09
Műanyag 27.85 26.21 30.46 31.48 32.24 34.84
Újrahasznosított 8.59 9.64 8.33 9.9 10.31 10.44
Üveg 10.27 9.8 12.01 13.01 13.26 14.5
Újrahasznosított 3.32 3.55 6.07 4.5 4.53 5.12
Fém 7.11 6.89 7.43 7.05 7.63 8.99
Újrahasznosított 6.73 5.76 5.92 5.06 5.37 6.41
Fa 18.78 20.87 22.6 22.56 24.63 26.31
Újrahasznosított 1.41 3.77 4.5 4.53 5.94 4.77

A csomagolóanyagok újrahasznosításának tendenciái hasonlóak Szerbiához, de az újrahasznosított csomagolóanyagok százalékos aránya viszont magasabb.

3.1. Csomagolási hulladék kezelése 2018.évben Szerbiában

A Környezetvédelmi Ügynökséghez benyújtott adatok szerint a Szerb Köztársaság forgalomba hozott csomagolásainak összmennyisége 358955,3 tonna. Azon csomagolások mennyisége, amelyeket jogi személyek vagy vállalkozók adtak forgalomba a Szerb Köztársaság piacán, akik kötelezettségeiket átruházták az üzemeltetőkre az 356422,7 tonna. Itt feltétlenül hozzá kell adni azokat a csomagolási mennyiségeket, amelyeket 257 adófizető hozott forgalomba a Szerb Köztársaságban, és akik nem ruházták át a szolgáltatóra a csomagolási hulladék kezelését. Ez a mennyiség 2532,6 tonna.

Az üzemeltető által átvett csomagolási hulladék mennyisége 200857,1 tonna, amelyből 200857,1 tonnát adtak át újrafelhasználásra. Az üzemeltető által átvett települési csomagolás mennyisége 61410,2 tonna, a nem kommunális hulladék mennyisége pedig 139446,9 tonna. A csomagolási hulladék kezelésének leggyakrabban alkalmazott módszere, amelyet az üzemeltető jelentett, ez pedig az oldószerként nem használt szerves anyagok újrafeldolgozása (R3). Ezt a típust a csomagolóanyag-műanyagok, a papír és a fa kezelésénél jelentik, művelete (R4). Fémek és fémvegyületek újrahasznosítása / feldolgozása a csomagoló fémhulladék (vas és alumínium) kezelésére a (R5) működési típus. Más szervetlen anyagok újrafeldolgozását / feldolgozását alkalmazták a hulladék csomagolóüvegek kezelésére, míg az üzemeltetésnél (R1) típust alkalmaztak. A műanyag hulladékok felhasználását elsősorban tüzelőanyagként vagy más energiatermelési eszközként alkalmazták.

A csomagolási hulladék kezelésének tervezett általános céljai 2018-ban 55% volt a hulladék újrafelhasználása pedig 48%. A fenti adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a Szerb Köztársaság 2018. évi nemzeti általános célkitűzései a csomagolási hulladék újrafelhasználása tekintetében 52,8%, a csomagolási hulladék újrahasznosítása pedig 51,5%-ban teljesültek.

A csomagolási hulladék újrahasznosítása Magyarországon kg/fő

 

3.2. Csomagolási hulladékkezelő rendszerek üzemeltetői

A kiterjesztett termelői felelősség elvét a hulladékgazdálkodásról szóló törvény határozza meg, a 6. cikkely szerint, amelyik kimondja: A hulladék mennyiségének növekedését befolyásoló termékek termelői, importőrei, forgalmazói és értékesítői felelősek a tevékenységük során keletkező hulladékért. A gyártó viseli a legnagyobb felelősséget, mert befolyásolja a termék és csomagolásának összetételét és tulajdonságait. A gyártó köteles gondoskodni a hulladékképződés csökkentéséről, az újrafeldolgozható termékek fejlesztéséről. Továbbá a gyártó felelős termékeinek az újrafelhasználási és újrafeldolgozási piacainak fejlesztéséről.

A kiterjesztett gyártói felelősség elve kötelezi a termelőket arra, hogy biztosítsák a csomagolási hulladékuk megfelelő, törvényileg előírt kezelését. Ezt a következőképpen biztosítható:
1. A felelősség átruházása a csomagolási hulladék kezelőre – a gyártók a csomagolási hulladék kezelésének kötelezettségét átháríthatják a kiterjesztett gyártói felelősségű szervezetre, amely engedéllyel rendelkezik a csomagolás kezelési tevékenység végzésére. A PRO egy nonprofit szervezet, amely a gyártóktól kapott forrásokat saját adminisztratív költségeinek, valamint a csomagolási hulladék gyűjtésének, szállításának és kezelésének költségeire használja fel.
2. A csomagolási hulladék önálló kezelése – A gyártók összegyűjthetik a nem települési csomagolási hulladékot a végfelhasználóktól és biztosíthatják annak újrafelhasználását, feldolgozását és ártalmatlanítását, amennyiben a termék forgalomba hozatala előtt engedélyt kaptak az illetékes minisztériumtól. Ebben az esetben a gyártók közvetlenül fedezik a csomagolási hulladék kezelésének költségeit.
3. Az a végfelhasználó, aki a csomagolásokat vagy csomagoló nyersanyagokat saját tevékenysége céljából importál vagy vásárol, és nincs beszállítója, köteles biztosítani a nem kommunális hulladéknak minősülő csomagolási hulladék kezelését. Ez lehetséges egy az üzemeltetővel megkötött szerződéssel vagy másikesetben a csomagolási hulladék újrafelhasználásának, újrafeldolgozásának, avagy ártalmatlanításának biztosításával.

Hét csomagolási rendszerüzemeltető rendelkezik szakhatósági engedéllyel a csomagolási hulladék kezelésére Szerbiában, ezek pedig:
1. SEKOPAK, Csomagolóhulladékkezelő társaság, eng.száma 001, kiadva 2010.05.21
2. EKOSTAR PAK d.o.o., eng.száma 002, kiadva 2010.10.25
3. DELTA – PAK d.o.o, eng.száma 003, kiadva 2010.12.02
4. CENEKS d.o.o., eng.száma 004, kiadva 2012.04.20
5. TEHNO EKO PAK d.o.o., eng.száma 005, kiadva 2012.05.21
6. EKOPAK SISTEM d.o.o., eng.száma 006, kiadva 2013.12.20
7. UNI EKO PAK d.o.o., eng.száma 007, kiadva 2018.08.18

A törvény 24. cikkelyével összhangban a gyártó, importőr, csomagoló / töltő és a szállító átruházhatja a csomagolási hulladék kezelésével kapcsolatos kötelezettségét a csomagolási hulladék kezelését végző üzemeltetőre, amennyiben van érvényes szerződésük. Az üzemeltető nevében biztosítja, hogy:
1. a közüzemi társaság rendszeresen átveszi a települési csomagolási hulladékot,
2. rendszeresen átveszi és összegyűjti a végfelhasználóktól azokat a csomagolási hulladékokat, amelyek nem kommunális hulladékok,
3. biztosítja az újrafelhasználást, újrafeldolgozást vagy megsemmisítést a törvénynek megfelelően.
2018-ban hat szolgáltató kezelte a csomagolási hulladékot 1893 jogi személy részére, amely jogi személyek csomagolási termékeket forgalmaznak a hazai piacon.

Eddig csak egyetlen engedélyt adtak ki a csomagolási hulladékok önálló kezelésére a BB Minaqua a.d. Újvidék részére, az engedély nyilvántartási száma 001, kiadva 2010.12.01-től. 2018-ban a BB Minaqua nem önállóan kezelte a csomagolási hulladékot. A kihelyezett csomagolás mennyiségét átadta a csomagolási hulladékkezelési rendszer üzemeltetőinek.

3.3. Nonformális hulladékgyűjtők, mint a csomagolási hulladékkezelési rendszer résztvevői

A hulladékgyűjtő területeken látható, hogy az összegyűjtött csomagolási hulladék nagy része nonformális gyűjtők kezében van. A nonformális gazdaságban működő, nyilvántartásba nem vett egyedi hulladékgyűjtők jelentős része azonban nem közli az összegyűjtött mennyiségeket vagy bevételeket. Ennek eredményeként nincsenek megbízható adatok a nonformális szektor által összegyűjtött mennyiségekről.

A nonformális szektort, olyan hulladékgyűjtők képviselik, akik hivatalosan nem bejegyzett hulladékgyűjtők vagy újrafeldolgozó cégek alkalmazottai. A hulladékgyűjtő, aki önálló vállalkozóként, egyéni vagy családi vállalkozásként dolgozik, kivonja a hulladékokban található értékes anyagokat és eladja azokat az újrahasznosítóknak. A pénzügyi tranzakciókat nem minden esetben rögzítik, és számlákat sem állítanak ki bár a vevőnek nyilvántartása lesz a feldolgozott összegekről és azok piaci értékéről, ezek a nyilvántartások általában nem kapcsolható névlegesen a nonformális hulladékgyűjtőhöz.

Becslések szerint 50.000-70.000 személy dolgozik hulladékgyűjtőként, akik a szerbiai és a magyarországi “szürke” szektorban gyűjtik a hulladékot. Az összegyűjtött anyagok fő típusai értékes újrahasznosítható anyagok, mint például a papír és a karton, fém és műanyag. A nonformális hulladékgyűjtők feladata a szerbiai háztartásokban felhalmozott másodlagos nyersanyagok nagy részének összegyűjtése.

A Csomagolási Hulladék Újrahasznosítók Szövetsége által bemutatott adatok azt mutatják, hogy az újrafeldolgozás céljából összegyűjtött csomagolási hulladék teljes mennyiségének 87%-a a nonformális szektorból származik, és csak 13%-át biztosítják a közműszolgáltatók vagy a nemzeti üzemeltetők.

A nonformális hulladékgyűjtők, a közművek és az önkormányzatok között már korlátozott az együttműködés. A hulladékgyűjtőkkel való együttműködés megfelel a közüzemi vállalatoknak, amelyek részesülnek abban, hogy kisebb mennyiségű hulladékot ártalmatlanítanak, és nagyobb mennyiségű újrahasznosított hulladékot jelentenek be.

A háztartásokban keletkező csomagolási hulladékra a települési hulladékkezelési szabályrendszer vonatkozik. Meg kell jegyezni, hogy a háztartásokban található csomagolási hulladék mennyisége jelentős részét képezi az adott településen keletkező összes hulladéknak.

Két típusa van a hulladégyűjtőnek:
• A települési hulladék összegyűjtéséért az önkormányzati tulajdonban lévő kommunális közvállalatok felelnek, ők elsősorban a primáris és a szekundáris csomagolási hulladékokat gyűjtik be,
• hulladékgyűjtők, akik kereskedelmi és ipari forrásokból gyűjtik a csomagolásokat, amely hulladékok leginkább másodlagosak és harmadlagosak, ezek származása pedig termelésből, kiskereskedelemből, vagy más hasonló tevékenységekből származnak.

Ezenkívül a hivatalos rendszerrel párhuzamosan a hulladékgyűjtők nonformális gazdasága is létezik, akik összegyűjtik a csomagolási hulladékot és közvetlenül értékesítik az újrahasznosítóknak.

Az informális szektorban összegyűjtött hulladék mennyiségének becslése érdekében a GIZ (Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit GmbH) értékelést végzett a „Települési hulladék és szennyvíz kezelése – IMPACT3” projekt keretében.

Ennek eredményeként a hivatalos gyűjtők által összegyűjtött mennyiségek kiszámításához azt feltételeztük, hogy a következő anyagmennyiséget gyűjtötték össze (feltételezve, hogy a többi hulladékot közvállalatok dolgozzák fel):
• 90% műanyag,
• 10% üveg,
• 90% papír és karton
• 25% fém (kisebb mennyiségű fém áll rendelkezésükre a polgári értékesítés miatt)

A nonformális szektorból származó hulladékgyűjtők által összegyűjtött háztartási csomagolási hulladék becsült aránya körülbelül 74%. Ez az arány 2013.év óta meglehetősen konstans maradt a növekvő települési hulladék ellenére. Az informális szektor részarányát tekintve a csomagolási hulladék teljes összegyűjtésében a részarány 2014.év óta viszonylag változatlan maradt, átlagosan mintegy 21%.

7.sz. Táblázat A nonformális szektor és a közvállalatok által összegyűjtött települési csomagolási hulladék becsült mennyisége

Alapanyag 2013 2014 2015 2016 2017
IS UC IS UC IS UC IS UC IS UC
Műanyag 6 998 778 7 498 833 10651 1 183 14 296 1 588 21 935 2 437
Üveg 534 4 806 434 3902 610 5493 751 6761 783 7043
Papír és karton 15 244 1 694 14 015 1 557 15 105 1 678 19 108 2 123 14 846 1 650
Fém 82 245 123 369 60 180 107 322 256 767
Fa 216 613 711 1150 1244

Forrás: Deloitte procena IS – Neformalni sector, UC – Komunalne službe

4. Novi Kneževac község hulladékkezelési terve 2011-2020

A hulladékgazdálkodási rendszer létrehozása magában foglalja az összes hulladékáram teljes körű ellenőrzésének elérését, vagyis a keletkezéstől, az elválasztástól, az összegyűjtéstől, az ártalmatlanítástól a végső megsemmisítésig. A helyi hulladékgazdálkodási terv olyan alapdokumentum, amely feltételeket nyújt az ésszerű és fenntartható hulladékkezeléshez önkormányzati szinten.

A munka nagy része önkormányzati szinten zajlik, így: a saját igények meghatározása, települések lefedettsége ahol a szemétszállítás nem szervezetten működik, a saját kapacitások erősítése, az intézmény jogi és szervezeti továbbá személyzeti képzésen át a lakosság folyamatos oktatása, a nyilvánosság tudatosság növelése, a jól megtervezett hulladékkezelés települési szintű kialakítása.

A Helyi Hulladékgazdálkodási Terv elkészítésének hosszú távú célja a környezetvédelem területén felmerülő problémák, gondok megoldása. A lakosság életminőségének javítása a fenntartható környezetgazdálkodás alapján. A kívánt környezeti feltételek biztosítása a természet megőrzésével.

Hulladékkezelési célok
Hulladékkezelési célok

A hulladékgazdálkodás céljai:
• meglévő hulladék mennyiség csökkentése;
• hulladék keletkezésének megelőzése;
• hulladék keletkezésének probléma megoldása;
• hulladékszelektálási elv;
• minél több hulladék újrahasznosításának az elve;

A települési hulladék kezelésének jelenlegi gyakorlata Novi Kneževac községben

A háztartási hulladék (kommunális hulladék) általában nem minősül veszélyes hulladéknak, mivel olyan anyagból áll össze, amelyet a végleges ártalmatlanítás előtt kezelnek. Ez a fajta hulladék azonban összetételében nagymértékben változhat, és ez nagyban függ a hulladék “termelőjének” életmódjától.

A csomagolási hulladék a települési hulladék mennyiség jelentős részét képezi. Az alábbiakban felsoroljuk azokat az anyagokat, amelyeket az ételkészítés során eldobtak, így pl. gyümölcs, zöldséghéj, húsdarab, csont stb., amelyek nem újrahasznosítható anyagok.

A kommunális hulladék a következőket tartalmazza: elemek és egyéb elektromos anyagok, festékmaradványokat tartalmazó dobozok, olajok, háztartási vegyszerek, maró vegyi anyagok, sterilizálószerek, gyógyszereket stb. Bár ezek a települési hulladékban kis részt képviselnek, mégis kockázatosak, mivel a veszélyes hulladék jellemzőivel rendelkeznek és vegyileg instabilak, továbbá az újrahasznosításuk nagyon költséges. Találhatóak még dezodoros flakonok, kidobott pelenkák és nedves törlőkendők, állati ürülékek.

A felsorolt hulladékokat kártevők, legyek és madarak támadják meg. A felsorolt okok arra utalnak, hogy ellenőrizni és különös figyelmet kell fordítani a települési hulladék kezelésére, valamint nagy szükség van a hulladékkezelés módszereinek kidolgozására, amelyek összhangban vannak az emberi környezet védelmével. Az ilyen típusú hulladékok irodákban, közintézményekben, szállodákban stb. is keletkezhetnek.

hulladek

A kommunális hulladékot illetőleg, annak mozgási láncolatában minden további lépés nagyban függ az első lépéstől, vagyis a hulladék gyűjtési módjától. Jelenlegi közvállalat nem rendelkezik elegendő megfelelő felszereléssel ahhoz, hogy ebben az első lépésben teljes mértékben ellenőrizhesse a helyzetet, de csak akkor kénytelen megoldani a gondokat, amikor azok fokozódnak. Sok időt és pénzt pazarolnak a “vad hulladéktárolókról” származó szemét összegyűjtésére, a túlfolyó hulladékgyűjtők (kukák) mellett elszórt hulladék összegyűjtésére, a járművek túlterhelés utáni javítására és egyéb teendőkre.

Hulladék mennyiségének csökkentése

A szilárd hulladékkezelés egyik alapelve a hulladék keletkezésének mérséklése, amely a hulladék mennyiségét minimálisra csökkenti a mennyiségeket a lehetséges veszélyek kapcsán. Ez azt jelenti, hogy a hulladékkal kapcsolatos gondok nem lennének olyan jelentősek, amennyiben a települési hulladék kategóriájába nem tartozó anyagokat nem hulladékként kezelnék. Az egyik ilyen példa erre a hulladék tárolókba (konténer) történő elhelyezése, amelyeket vissza lehet adni az áru szállítójának, majd újra felhasználni. A hulladék mennyiségének csökkentése akkor lenne lehetséges, amennyiben a kiskereskedelmi áruk nagyobb csomagolásokban lennének elérhetőek, amelyeket kisebb mennyiségekben értékesítésének újra. Ebben az esetben csökkentenék a nagy mennyiségű csomagolás szükségességét. Az áruk esztétikai okokból történő csomagolását, valamint a kis tárgyak nagy csomagolásba csomagolását a csak „marketinghatás” miatt kellene elkerülni.

Hulladék szelektálása közvetlen a forrásnál

Az alapvető módszer a települési hulladék szétválasztása különböző részekre, így például: gyúlékony anyagok, újrafelhasználható anyagok, újrahasznosítható anyagok, szerves anyagok stb. a háztartások szintjén. A tűzveszélyes anyagok közé tartozik a papír, karton, száraz levelek és gallyak. Az újrafelhasználható anyagok lehetnek műanyag palackok, különböző dobozok és műanyag szatyrok. Az újrahasznosítandó anyag lehet papír, műanyag, üveg és fémforgács. A szerves anyagok közé tartoznak a gyümölcsök és zöldségek héjai és egyéb élelmiszer hulladékok.

Annak érdekében, hogy a települési hulladék ne okozzon szennyezést vagy veszélyt az emberi egészségre, a legfontosabb az, hogy a keletkező hulladékot elkülönítsék a veszélyes hulladéktól még a forrásnál. Az elkülönítés a hulladékkezelés során, más helyen is történhet.

Összegyűjtött hulladék szelektálása a 2009. évben
Papír 17,20%
Műanyag (PET) 11,80%
Fém 0,2%
Üveg 3,84%
Egyéb 66,96%

Hulladékgyűjtés és szállítása

A háztartásokban keletkező hulladékok a külön megjelölt hulladéktárolókba kerülnek elhelyezésre. Ezek lehetnek fém vagy műanyag szeméttárolók vagy műanyag esetleg papírzsákok. Panel vagy tömb épületekben illetve lakótelepeken központosított konténer gyűjtőrendszer van. A városokban és a külvárosi településeken az összegyűjtött hulladékot speciális tömörítő berendezésekkel felszerelt teherautókban ártalmatlanítják a szállított rakomány mennyiségének növelése érdekében, gyakran nagy távolságra a város hulladéklerakójáig.

Újító lépések

A legfontosabb elv a hulladék mennyiségének csökkentése szempontjából a hulladék újrafeldolgozható összetevőinek lehető legnagyobb mértékű hasznosítása. Túl sok hasznos hulladékforrást azonban még mindig elutasítanak, főleg a nem megfelelő szelektálási, gyűjtési és hasznosítási eljárások miatt, vagy leggyakrabban az újrahasznosított hulladékanyagok fenntarthatatlan piaca miatt. A lakossági hulladék szelektálása, újrafeldolgozása és újrafelhasználása nagy hatással lehet a fejlődő országok gazdaságára. Hasznos anyagokat lehet értékesíteni az újrahasznosító vállalkozóknak. A teljes újrahasznosítási tevékenység, beleértve a szállítást is, munkaerőt igényel. A foglalkoztatottak gazdasági helyzete így javulhat. A lakosság növényi alapú hulladéka felhasználhatók komposzt előállításra.

Hulladéktárolás

Az eddigi bevált gyakorlat a lakossági hulladék közvetlen megsemmisítése volt. A városok növekedésével és nagyobb népsűrűséggel a hulladék elhelyezéséhez szükséges területek is nagyobbak lesznek. Így a társadalom fejlődésével a települési hulladék összetétele is jelentősen megváltozik, különösen pl. felmelegszik, ami helyi hulladéktelepek létrejöttéhez vezethet. Jelenleg a megsemmisítésre szánt hulladék mennyiségének növekedése, valamint a környezet nagyobb gondozása miatt korszerűbb gyűjtési, szállítási, kezelési és ártalmatlanítási módszereket szükséges alkalmazni.

Kommunális hulladékkezelési lehetőségek

Lehetőség van a hulladékszelektálásra, akár a hulladék “előállítójával” együttműködve, vagy közvetlen a gyűjtést követően. Azon hulladékokat, amelyek nem alkalmasak újrafeldolgozásra vagy újrafelhasználásra kötelezően az erre kijelölt, engedélyezett helyeken kell összegyűjteni és megsemmisíteni.

Javasolt megoldások a következőek:
– kidobásra szánt hulládék csökkentése
– hasznos hulladékok különválasztása és újrahasznosítása
– ipari hulladék kezelése
– fenmaradó hulladék megfelelő tárolása a hulladéklerakókban

Ezt a célt a következőképpen érhetjük el:
1. rendezett hulladéklerakó
2. hasznos elsődleges és másodlagos hulladék szelektálása
3. meghatározott technológiák bevezetése (komposztálás, brikett készítése esetleg egyéb)
4. csomagolási hulladék szabályozása, lakosság edukációja a hulladékcsökkentés érdekében

Hulladékszállítás lefedettsége

A kommunális hulladékokat a város területéről konténerekben és egyedi hulladéktárolókból gyűjtik be, típusok szerint csoportosítják és bontják őket. A város azon részein, ahol a panel típusú lakások vannak túlsúlyban, a hulladékot konténerekbe gyűjtik, míg a családi házakban minden háztartásnak saját konténere, kukája van. A kommunális hulladékot a lakóhelyekről hetente egyszer, míg a kollektív panel tömbökből hetente kétszer szállítják el. A magánüzletektől és céges telephelyekről pedig hetente egyszer, viszont szükség esetén külön kérésre biztosított a sűrűbb elszállítás.

Az „Október 7.” közvállalat által becsült átlagos éves hulladékmennyiség 6800 tonna, miközben lehetetlen felmérni a hulladék összetételét, mivel kollektív gyűjtésről van szó, és ebben az esetben nincs hulladékszelektálás.

Nehezségek és tervek

A mindennapok azonosított nehézségei:
– városi hulladéklerakó és tároló fentartása, rendezése
– hulladéklerakók felszerelésének, fejlesztésének, rendezésének és kármentesítési projektek pénzügyi támogatás hiánya a lakott területeken
– hulladék szelektálás és újrafeldogozás lehetőségeinek biztosítása.

Novi Kneževac község hulladékgazdálkodási és cselekvési terve a projekt szempontjából

1. A regionális hulladéklerakóhoz való csatlakozási döntés
2. Egyéb jogszabályok elfogadtatása a hulladékgazdálkodásról szóló hatályos törvénnyel összhangban
3. Az elsődleges hulladék szelektálásának lehetősége, öko-szigetek létesítése
4. Hulladékkezeléshez szükséges gépjárművek és feldolgozó gépek beszerzése
5. Új hulladéktárolók (konténerek,kukák) beszerzése
6. Lakosság hulladékkezelési oktatása
7. Szorosabb együttműködés az önkormányzatokkal, régiókkal és kormányzati szervezetekkel a hulladékgazdálkodás területén
8. A környezetvédelem és a másodlagos hulladékok kiaknázásának média kampánya

A helyi hulladékgazdálkodási terv képezi majd a keretet a hulladékgazdálkodási rendszer elindításához Novi Kneževac községben. A rövid és hosszú távú akciók megvalósítása magába foglalja az állami vállalatokkal, a magánszektorral, a helyi hatóságokkal, az NGO-kal és másokkal való partnerséget.

A helyi hatóságok a hulladékgazdálkodási szervezetek és a helyi hulladéktermelők partnerséget fognak fenntartani, és felelősek lesznek a cselekvési terv kidolgozásáért és felülvizsgálatáért.

 

5. Magyarország hulladékkezelési terve helyi szinten

Magyarország jól kidolgozott hulladékgazdálkodási politikával és jogi kerettel rendelkezik, amelyet nagyrészt az EU követelményei vezérelnek ezt pedig mennyiségi célok és gazdasági eszközök támogatnak. Lépéseket tett az anyaggazdálkodás javítása érdekében, de eddig korlátozott erőfeszítéseket tett a körkörös gazdaságra való áttérés ösztönzésére. Pozitív tendenciák tapasztalhatók a hulladékgazdálkodás terén, ezek pedig: keletkezett hulladék szelektálása, gazdasági növekedés, újrahasznosítás és a felhasználás arányának növekedése, valamint a hulladéklerakók használatának csökkentése.

Magyarország azonban továbbra is átlagos kivitelező pl. az üveg újrahasznosításában elmarad az európai szomszédoktól. A körforgásos gazdaságra való áttéréshez új politikákra, új üzleti modellekre és a vállalatokkal és a társadalommal való együttműködés új módjaira van szükség. A közelmúlt magyar intézményi instabilitása, a hulladékgazdálkodás újbóli központosítása és a körforgásos gazdaságra vonatkozó együttműködési mechanizmusok hiánya alááshatja az eddig elért eredményeket.

A fenntartható anyaggazdálkodás nagy kihívást jelent Magyarországon, mivel az ország nyersanyag-szegény ezért energia és anyagimportra támaszkodik. A magyar gazdaság kevésbé erőforrás-intenzív, mint más európai OECD-országok. Az egy főre jutó belföldi anyagfogyasztás (DMC) 10,9 tonna (napi 30 kg / fő) volt 2016-ban. Ez elmarad az Európai OECD átlagától (napi 35 kg / fő).

2014-ben Magyarország mintegy 16 millió tonna hulladékot termelt. Mint sok más országban, itt is az építési és bontási hulladékok tették ki a legnagyobb arányt. 2008-2015 között a teljes hulladéktermelés 17%-kal csökkent, míg a GDP 3%-kal nőtt, ami jelentős eredmény.

Az elmúlt években Magyarország elkülönítette a GDP növekedését és a települési hulladék keletkezését. 2014-ben 3,8 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezett, amely 73%-a háztartásokból származott. A települési hulladék termelése 2001 és 2015 között 19%-kal csökkent a GDP jelentős növekedése ellenére (+ 29%). 2015-ben Magyarország 379 kg / fő lakossági hulladékot termelt, ami jóval elmarad az OECD 520 kg / fő átlagától. A kommunális hulladék közel 45%-a műanyag, papír és karton, üveg és a fémből áll, a szerves hulladék pedig 23%-a.

A hulladéklerakók továbbra is a leggyakoribb kommunális hulladékkezelési lehetőségek (2015-ben ez 54%-os volt). Az anyag visszanyerési aránya (beleértve az újrafeldolgozást és a komposztálást is) 2006-2015 között folyamatosan emelkedett 10%-ról 32% -re. A magyar hulladékgazdálkodási politika átfogó kereteit az EU hulladékjogszabályai vezérlik. Az EU hulladéklerakókról szóló irányelvével összhangban Magyarország arra törekedett, hogy a biológiailag lebomló kommunális hulladék mennyiségét 2004-ig legfeljebb 75%-ra, 2009-re 50%-ra és 2016-ra évre 35%-ra csökkentsék az 1995 évhez képest. Az első nemzeti hulladékgazdálkodási terv 2003-2008 időszakban a biológiailag lebomló kommunális hulladéknak a hulladéklerakókról történő elvezetésére összpontosított az EU céljainak megfelelően. A 2009–2014 közötti időszakra elkészült egy második nemzeti hulladékgazdálkodási terv, amelyet hivatalosan soha nem fogadtak el. A hulladékgazdálkodási terv hiányát további két ügyirat ellensúlyozta: 2004-2016 időszakban biológiailag lebomló hulladék kezelésének stratégiája a kommunális szilárd hulladék kezelésében és a 2007-2016 időszak kommunális szilárd hulladék kezelésének fejlesztési stratégiája.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program (2009-2013) általános hulladékgazdálkodási célokat is tartalmazott. A jelenlegi NKP-t a 2014–2020 időszakra (4.1. Háttérmagyarázata) 2013. év decemberében fogadták el. A hangsúly a hasznosítási arány növelésére, a szelektív hulladékgyűjtés létrehozására és javítására, a hulladék keletkezésének csökkentésére, képzések és tájékoztatás biztosítására, valamint a termékek újrafelhasználásának ösztönzésére összpontosít. Követi az EU hulladékpolitikájában kiemelt fő elveket, pl. a hulladékhierarchiát, amely alapján az elsődleges prioritás a megelőzés, majd az újrafelhasználás, az újrafeldolgozás. A másodlagos prioritás pedig a felhasználás és a megsemmisítés.

Az NKP mellett Magyarország 2012-es év óta részletes éves gyűjtési és helyreállítási terveket, valamint 2016-os év óta Nemzeti Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervet fejleszt. (anyagok gyűjtésére, előkezelésére és újrafeldolgozására). A hulladékgazdálkodás nemzeti közszolgáltatási terve főként a kommunális hulladék kezelésével foglalkozik. Nemzeti célokat és csökkentett közszolgáltatási szinteket határoz meg a hulladékgazdálkodás egyes területein.

6. Romák szocializációja, oktatása – kihívások és lehetőségek

A romák többnyire nonformális hulladékgyűjtőként képviseltetik magukat a projekt célterületén, egész családok vesznek részt a hulladékgyűjtésben, beleértve a roma gyerekeket is. Az általuk összegyűjtött hulladékot gyakran illegális szemétlerakók formájában és házaik előtt halmozzák fel. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a hulladékgyűjtésnek négy jelentős aspektusa van. Először is, ez egy környezetvédelmi kérdés, majd a romák társadalmi befogadásának kérdése, egészségügyi és végül jogi kérdés.

A romáknak tulajdonított negatívabb sztereotípiák közül legtöbb a gazdasági helyzetükhöz kapcsolódik. A széles körben elterjedt általános vélemény miatt a szerbiai és magyarországi roma közösség tagjainak kettős problémával kell szembenézniük, nemcsak a munkavállalással, hanem a rendelkezésükre álló foglalkoztatással is, beleértve a nonformális hulladékgyűjtőként végzett munkát is. Ezt pedig nagyon negatívan értékeli a lakosság. A roma férfiak és nők a munkaerőpiacon nagyrészt versenyképtelen munkaerőnek számítanak, és a foglalkoztatás terén a megkülönböztetés mértéke magas.

Felismerték a romák bevonásának szükségességét, meghatározásra került a roma férfiak és nők társadalmi befogadásának stratégiája a Szerb Köztársaságban a 2016–2025 közötti időszakra vonatkozóan, valamint a romák integrációjára vonatkozó nemzeti magyar stratégia a 2011-2020 időszakra. Ezek képviselik a befogadás hivatalos, intézményi keretrendszerének központi ügyiratait, és így a nonformális hulladékgyűjtők belefoglalását, amely a 2005–2015 “Romák befogadásának évtizede” (A roma befogadás évtizede 12 európai ország kezdeményezése volt a roma nép társadalmi-gazdasági helyzetének és társadalmi befogadásának javítása érdekében) után fogadták el, ezek összhangban vannak a 2020-as romaintegráció európai keretrendszerével. A Szerb Köztársaságban a roma férfiak és nők befogadását az EU csatlakozási folyamatán keresztül hajtják végre. A csatlakozási folyamat kulcsfontosságú kérdései 19. pont a foglalkoztatás, a 23. pont az igazságosság és alapvető jogok, és a 24. pont az igazságosság, szabadság és biztonság.

“Romák befogadásának évtizede” 2005-2015 program a következő szervezetek közös kezdeményezése volt: Világ Bank, Európa Tanács, Nyílt Társadalom Intézet, más egyéb emberjogi szervezetek, melyek tagjai a legnagyobb roma lakosságú európai országok kormányai (Albania, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Magyarország, Észak-Macedónia, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia és Spanyolország). Elkötelezettek a diszkrimináció felszámolása és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése a roma és a nem roma népesség között. Sajnos ez még nem hozta meg a várt eredményt, a romákat továbbra is másodrendű állampolgárként kezelik, és akik befogadása a legitim munkaerőpiacon várat magára.

roma_telepules
Romsko település: Fényképezte, А. Stanković

Szerbia kormányának a nonformális hulladékgyűjtők helyzetével kapcsolatos három nemzeti stratégiája hanyatlóban van, a hozzájuk kapcsolódó projektek és kezdeményezések a következők: A romák befogadására vonatkozó nemzeti stratégia 2016–2025, a nemzeti foglalkoztatási stratégia 2011–2020 és a 2010-2019 időszak hulladékgazdálkodási stratégiája.

A roma befogadás nemzeti stratégiája 2016–2025 a legátfogóbb kormányzati stratégia, amely a roma közösség befogadásához kapcsolódik. A roma közösség befogadása a helyi foglalkoztatási politikák révén nagyon alacsony. A romák befogadására vonatkozó nemzeti stratégia 2016–2025 a nemkielégítő eredmények okait a következőkben látja:
1. a rendszeres működési mód hiánya,
2. a civil társadalmi szervezetekkel való együttműködés hiánya,
3. hivatalos ellenőrzés és módszertan hiánya, helyi szintű intézkedések hiánya a végrehajtásban,
4. pénzügyi támogatás hiánya.

Meg kell jegyezni, hogy a hulladékgyűjtők nonformális helyzete hiteles adatok hiányát eredményezi, ami megnehezíti az önkormányzatok számára a közösség igényeihez igazított foglalkoztatási politikák kialakítását. Nem ritka, hogy lényegesen kisebb számú romát regisztrálnak a területen, mint ami a valós számuk.

A romák befogadására vonatkozó nemzeti stratégia 2016–2025 operatív célokat tűz ki, amelyek közül az egyik rendkívül közel áll projektünk céljaihoz, ez pedig a következő:
7.sz. működési cél: Az informálisan foglalkoztatott roma férfiak és nők, különösen a másodlagos nyersanyagok egyéni hulladékgyűjtőinek munkájának legalizálása, és a hulladékgazdálkodás bevezetése a helyi önkormányzati rendszerben:

Intézkedések:
1. A hulladékkezésről szóló törvényben szabályozni kell az újrahasznosítható hulladék gyűjtését
2. A helyi önkormányzatok ösztönzése a hulladékgazdálkodás kérdésének szabályozására
3. Helyi hulladékgazdálkodási tervek kidolgozása, amelyek bevonják a másodlagos hulladékgyűjtőket a legális hulladékgyűjtési folyamatokba
4. Olyan helyi tervdokumentumok kidolgozása (Operatív tervek a hulladék szelektálására, Helyi gazdaságfejlesztési terv, Szociálpolitikai és Szociális Védelmi Terv), amelyek szabályozzák a másodlagos nyersanyagok egyedi hulladékgyűjtőinek helyzetét, a helyi fenntartható fejlődés rendszerét, amely magában foglalja a hulladéklerakást a hulladéklerakókon.
5. Pénzügyi támogatás biztosítása szükséges felszerelésre a másodlagos hulladékgyűjtők részére.

Tervezett eredmények elérése 2025. évre:
1. A hulladékgazdálkodás jogalapjának elfogadása.
2. Hulladékgyűjtéssel foglalkozó egyének jogi státuszának szabályozása.

Bár ezek a stratégiák széles alapokat kínálnak, megerősítve a Szerb Kormány támogatását és elkötelezettségét a nonformális hulladékgyűjtők helyi szintű formalizálásával szorosan összefüggő kérdések iránt. Nagyon kevés részletet biztosítanak, amelyek iránymutatásként szolgálhatnának az önkormányzatok számára céljaik elérése érdekében.

Már említettük a nonformális hulladékgyűjtés számáról nincs releváns adat, vagyis azt kell mondanunk, hogy a megbízható adatok ritkák. A fellelhető adatok többnyire ingyenes becsléseken alapulnak. A hivatalos adatok szerint Szerbiában 147 604 ember él, akik a roma népesség tagjának vallják magukat, ami a teljes népesség 2,1%-a. Nem hivatalos adatok szerint csaknem félmillióan vannak. Ha figyelembe vesszük a roma férfiak és nők társadalmi befogadására vonatkozó 2016–2025 stratégia adatait, miszerint a roma férfiak és nők munkanélkülisége 49% körül mozog, akkor egyértelmű, hogy szó sincs a stabil és biztonságos foglalkoztatás lehetőségeiről, nemhogy méltó életről.

Ezek következtében a romák nagy számban vannak alkalmazva a nonformális hulladékgyűjtés folyamatában. Nem hivatalos adatok szerint mintegy 20 000 roma férfi és nő látja el ezt a munkát, akiknek negyede 18 év alatti. Annak ellenére, hogy a nonformális hulladékgyűjtés világszerte jelen van, kevés ország szabályozza a nyersanyag hulladékgyűjtők helyzetét gazdasági és társadalmi helyzetük javítása és a bűncselekmények kockázatának csökkentése érdekében.

Szerbiában ez a tevékenység még mindig a “szürke övezet”-nek van átengedve. A romák befogadására vonatkozó nemzeti stratégiát (2016–2025) olyan intézkedések révén tervezték meg, amelyek többek között a másodlagos nyersanyagok hulladékgyűjtőinek jogállásának legalizálását és egyéni vállalkozóként történő nyilvántartásba vételét jelentik. A másodlagos nyersanyagok nonformális hulladékgyűjtői a világon mindenütt léteznek, a legfejlettebb, szinte mindent újrahasznosító demokráciáktól kezdve a szegény országokig, amelyek hulladéklerakói gettószerű településeket hoztak létre, ahol az emberek szó szerint a szeméthegyek között élnek.

A legfrissebb rendelkezésre álló adatokat alapján, amelyek szerint a világ népességének 1–2%-a, főként a legszegényebb réteg foglalkozik ezzel az üzletággal a Világbank 1988-as nyilatkozata alapján. Az ENSZ becslése szerint a hulladék 50–100%-át gyűjtik be a területeken. Az ilyen hozzájárulások ellenére sem élnek az előnyi lehetőséggel legtöbben. Hiszen közösség egyenrangú tagjaiként élvezhetnék, beleértve azt a tényt is, hogy keveseket kezelnek hivatalos egészségügyi intézményekben, bár a mérgező anyagokkal való gyakori munka miatt jobban ki vannak téve a betegségeknek, mint sok más szakma képviselője.

A világ néhány országa állandó jelleggel foglalkozik e szinte láthatatlan embercsoport helyzetének javításával, de a civil szektor tevékenységéből származó sikeres példák iránymutatásul szolgálhatnak ezekben az erőfeszítésekben. Például az egészségbiztosítás, amelynek havi 60 eurócentjét fizetik és ez pozitív mintaként működik Indonéziában, feltéve, hogy ezt a pénzt saját hulladékának újrahasznosítás céljából történő összegyűjtésével keresik. Számos javaslat szól arra vonatkozóan, hogyan lehetne egészségügyi ellátást biztosítani a hulladékgyűjtők számára, de úgy tűnik, hogy a legtöbb ország hatóságai kevés időt szánnak erre a témára. Hasonló a helyzet a szociális és nyugdíjbiztosítással.

Bár ezek az eddig felvázolt stratégiák széles alapot kínálnak megerősítve a Szerb kormány támogatását és elkötelezettségét a nonformális hulladékgyűjtők helyi szintű formalizálásával kapcsolatos gondok iránt. Kevés tényleges útbaigazítást kínálnak, amelyek iránymutatásként szolgálhatnak a helyi önkormányzatok számára a célok eléréséhez. A nonformális hulladékgyűjtők nem biztosítanak megoldást Szerbiának számos környezeti problémára. Szakértők szerint a hulladékgazdálkodási rendszer javítása a gyűjtők életkörülményeit is javíthatja. Javasolják a partnerségek kialakítását az önkormányzatok és a másodlagos nyersanyagok hulladékgyűjtői között, valamint, hogy intenzívebb munkát végezzenek a hulladékválogatás terén annak érdekében, hogy növeljék az újrahasznosítás mennyiségét és ezáltal a bevételeket ebben az ágazatban.

Egyes országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a hulladékgazdálkodási ágazat jobb szervezése nagyban megkönnyítheti a gyűjtők munkáját. Ahol az állampolgárok szétválogatják a szemetet, a gyűjtőknek azt már nem kell konténerekben és hulladéklerakókban keresniük, hanem meglátogathatják a háztartásokat és előválogathatják az előre kiválasztott hulladékokat. Ez a gyakorlat bizonyította, hogy csökkenti a gyermekmunka arányát is, mivel egy olyan személy, aki általában biztosítja a családi jövedelmet, több hulladékot gyűjthet és ezért nem kell más családtagokat bevonni a munkába. Azokban a városokban, ahol ezt a hulladékgazdálkodási módot alkalmazzák, nőtt az iskolába járó szegénysorsú gyerekek száma.

irb
Fénykép: Informal Recyclers in Belgrade

Hazánkban azonban más a helyzet, a másodlagos nyersanyagok gyűjtőinek teljes számának 90% -a roma volt. Az tény, hogy évtizedek óta megkülönböztetés érte ezt a lakosságot, és ez nem sokat változott. Mint megállapították, eddig folyamatosan beszéltek a másodlagos nyersanyagok gyűjtőinek helyzetének javításáról, de ezen a téren keveset tettek. Hét évvel ezelőtt alakult meg a hulladékgyűjtők céhszövetsége, de csekély tagsággal és gyenge politikai befolyással bír. Azóta a másodlagos nyersanyagok ára és ezáltal a hulladékgyűjtők keresete kissé emelkedett, de még mindig messze vannak az alapvető megélhetéstől. A gyűjtők szociális biztonságában nincs előrelépés, kivéve, hogy egy megállapodás született arról, hogy társadalmilag hasznosak. Azok, akik ezt a munkát választják, általában nonformálisan végzik, amit az Országos Foglalkoztatási Szolgálata is megerősít, kijelentve, hogy nyilvántartásukból csak 249 munkanélküli fogadta el az ajánlatokat ennek a munkának a legális elvégzésére.

A „Zöld kezdeményezés” nevű felmérés, amely Szerbia 22 civil társadalmi szervezetének hálózati kezdeményezése, a következőt állapította meg: egy gyűjtő átlagos munkanapja 12 óra, havi fizetése 15-18 000 dinár között mozog, legtöbbjük munkanélküli és szociális segélyben részesülnek a “megélhetéshez”. Különös aggodalomra ad okot, hogy a nonformális gyűjtők egynegyede 18 év alatti, valamint az a tény, hogy a másodlagos nyersanyag gyűjtők bevonását szabályozó intézményi és jogi keretek hiánya miatt ez a terület erősen bűncselekmények lehetőségeinek van kitéve.

A hosszú távú fejlesztés alapvető előfeltétele azonban egy olyan környezet megteremtése, amely ösztönözné az újrahasznosítást az úgynevezett “zöld gazdaságban”. Becslések szerint Szerbiában csak az EU-tagság által megkövetelt újrafeldolgozási kötelezettségek teljesítése révén 150 000 új munkahely hozható létre ebben az ágazatban. Az újrafeldolgozás bármely iparágban, nevezetesen a hulladék összegyűjtését, kiválasztását és feldolgozását, valamint az azt kísérő értékesítést és logisztikát igényli. Mennyi lehetőség van a növekedésre?- a meglévő hulladéknak csak 10 százaléka kerül újrahasznosításra a mi országunkban. Azon nyilvános politikai álláspontok, amelyek munkakörülményeik, hatékonyságuk javítására és állapotuk formalizálására törekszenek, kézzelfogható gazdasági hasznot hozhatnak az állam számára. Az ilyen nyilvános politikai álláspontok arra is képesek, hogy elősegítsék a szerbiai roma közösség társadalmi befogadását, amely az ország második legnagyobb kisebbsége, és számos kihívással néz szembe, amelyek közül sok ilyen vagy olyan módon kapcsolódik gazdasági helyzetükhöz és munkaerő-piaci helyzetükhöz. A helyi önkormányzat az a kormányzati stratégiák által meghatározott szint, amely a befogadás aktív foglalkoztatási elvei révén kiindulópontként segítené a hasonló projekteket.

A 2010–2019-es hulladékgazdálkodási stratégiában említett előrelépés a környezetvédelem területén részben a helyi önkormányzat és a nonformális hulladékgyűjtők közös erőfeszítéseivel és együttműködésével érhető el. Ezt az együttműködési formát mutatja be a VII. Roma Befogadási Nemzeti Stratégia operatív célja. Messzemenő pozitív hatást gyakorolhat az egészségügyi környezet védelmére, a helyi gazdaságra és a roma közösség befogadására. A nonformális hulladékgyűjtők közvetlen kapcsolatban állnak különféle hulladékokkal, beleértve a veszélyes és az orvosi hulladékokat is, amelyek negatívan befolyásolhatják egészségüket.

A magyar társadalmi integrációra vonatkozó nemzeti stratégiában a Magyar Kormány arra törekszik, hogy folytassa hosszú távú befogadási politikáját, amely a szegénységgel és a roma lakossággal szembeni hozzáállás lényeges változásának elérésére törekszik. A társadalmi befogadással foglalkozó független államtitkárság létrehozásával, nagyban megkönnyítik a romák befogadását, és kiemelt prioritásként határozták meg ez az irányt. A szemléletváltás kiegészíti az egyensúly áthelyezését a tartósan kiszolgáltatottak, beleértve a roma közösségeket is, amelyek a társadalom perifériájára kerültek. Az európai hagyományoknak és iránymutatásoknak teljes összhangban az új magyar alkotmány több esetben elvként rögzíti az emberi méltóság védelmét, intézkedéseket hozva az előítéletek, a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés ellen Ezzel biztosítva az alapvető emberi jogokat, valamint a gyűlöletbeszéd és a kirekesztés elleni küzdelmet. Szükséges jogszabályok, intézmények és eszközök állnak rendelkezésre. Azonban az elmúlt két évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy eredményes változásokra van szükség a hatékony működéshez és a fenntartható, megvalósítható megoldásokhoz. Lényegében biztosítani kell a szükséges eszközöket, és új utakat kell nyitni a fejlődéshez. A 2011-ben elindított közfoglalkoztatási programok évente több százezer embernek biztosítanak munkahelyeket, megélhetést és oktatást. Új lendületet adnak a közösségi tevékenységeknek és a közösségépítésnek. Sok roma számára a közfoglalkoztatási programok kínálta lehetőségek jelentik az első lépést a társadalom perifériájáról való eltávolodásban. Becslések szerint a romák 15% -a vesz részt foglalkoztatási programokban, bár a romák csak a társadalom 7%-át teszik ki. A célzott támogatások és foglalkoztatási programok között, amelyeket az üzleti szféra is támogat, szerepelnek a munkahelyek védelmét szolgáló cselekvési terv intézkedései, amelyek külön támogatást nyújtanak azoknak, akiknek a foglalkoztatásban a legnagyobb nehézségeik vannak, ők a fiatalok és a szakképzetlen munkavállalók. 2013 januárjában a kormány határozatot hirdetett, amelynek célja nyolc szabad vállalkozási övezet létrehozása a legkiszolgáltatottabb helyzetű kistérségek számára, ami pozitív lépés a regionális egyenlőtlenségek és társadalmi befogadás csökkentése felé.

Befogadás célja:
– csökkenteni a szegénységben vagy a társadalmi kirekesztettségben élők arányát,
– csökkenteni a hátrányos helyzetű gyermekek társadalmi szakadékat, csökkenteni a szegénység tendenciáját,
– csökkenteni a roma és a nem roma népesség közötti társadalmi szakadékot,
– roma nők helyzetének javítása.

A célok elérése a társadalmi gondok főbb jellemzői tekintetében, ezt a következő horizontálisan érvényes célok határozzák meg:
1. az aktív kórú tartósan munkanélküliek munkaerő piaci lehetőségeinek javítása;
2. csökkenteni a gyermekszegénységet;
3. társadalmi beilleszkedési és a társadalmi kultúrális hiányosságok leküzdése;
4. csökkenteni a roma nők többszörösen hátrányos helyzetét;
5. csökkenteni a hátrányosan elmaradott területeket, enyhíteni a lakáshiányból eredendő társadalmi hátrányokat;
6. csökkenteni az intézményekben és a közösségekben a romákkal szembeni megkülönböztetést.
A stratégia nagyon jó elemzést nyújt a kiinduló helyzetről és nagyon jó módszertani irányokat ad a romák társadalmi-gazdasági életbe való befogadásához. A jelenlegi projekt által használt terminológia több helyen kerül említésre, leginkább a közmunkákról szóló fejezetben.
A tapasztalatok elemzését követően a közfoglalkoztatási programokat és az értékteremtő kísérleti, minta programokat ki kell terjeszteni a következő területekre:
– növénytermesztés és állattenyésztés,
– hagyományos földutak megőrzése és karbantartása,
– biomassza termelés,
– az illegális hulladéklerakók felszámolása
– nagy beruházásokhoz kapcsolódó programok
– munkaprogramok indítása, a kormány és az önkormányzatok közötti megállapodások alapján
Arról nem esik említés, hogy a roma lakosság hagyományosan a települési szilárd hulladék gyűjtésével és válogatásával foglalkozik. A társadalmi felelősségvállalás kapcsán, csak a “vállalati társadalmi felelősségvállalás” kerül említésre.
A vállalatokat társadalmi felelősségvállalásra szólítjuk fel. A stratégia nem említi a szociális vállalkozás lehetőségét, bár ragaszkodik ahhoz, hogy a társadalmi-gazdasági befogadás aktív jellegű legyen. Vagyis, hogy a romák is aktívan részt vegyenek benne.

6.1. Romák helyzete a munkaerőpiacon

Amennyiben figyelembe vesszük a nonformális hulladékgyűjtők szerepét a roma közösségen belül, a helyi önkormányzatokban, valamint Szerbia és Magyarország területein belül, vannak bizonyos tények, amelyeket figyelembe kell vennünk. A roma közösség körében a lakosság nagy százaléka úgymond eltartott. 2011-ben Szerbiában minden aktív ember 140 inaktív ember jutott, míg a roma lakosság körében ez a szám 100 aktív emberre 257 inaktív ember jutott. Ez az alapja a romák elleni diszkriminációnak, mert a lakosság nagyobb része munkakerülőként könyvelte el őket. Meg kell jegyezni, hogy Szerbiában a romák foglalkoztatására vonatkozó adatok ritkák és gyérek. Magyarországon megbízhatatlannak vannak titulálva. Ezt a tényt kormányzati dokumentumokban is gyakran hangsúlyozzák.

A 2011-es népszámlálás adatai szerint a romák gazdasági aktivitása igen alacsony. Ezen adatok alapján Szerbiában a roma népességnek csak 28%-a tartozik a gazdaságilag aktív kategóriába. Ez összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint az országos átlag (41%). A gazdaságilag aktív romák közül csak 41%-uk folytat vállalkozást, ami szintén lényegesen alacsonyabb az országos átlagnál. (78%, lásd az 1. ábrát). A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat munkanélküliek nyilvántartásában 25,7485 roma nemzeti kisebbség tagja van. Tekintettel arra, hogy nem minden munkanélküli roma szerepel ezen intézmény nyilvántartásában, nem hivatalos becslések szerint ez a szám lényegesen magasabb.

Romák gazdasági tevékenysége grafikusan a 2011.évi népszámlálás alapján5
2.sz. grafikon – romák gazdasági aktivitása
grafikon_2

3.sz. grafikon – teljes lakosság gazdasági aktivitása
grafikon_3

4.sz. grafikon – aktív romák
grafikon_4

5.sz. grafikon – a teljes aktív lakosság
grafikon_5

A hivatalos munkaerőpiacon a romák alacsony gazdasági aktivitása miatt nyilvánvaló a romák nagyarányú képviselete a nonformális szektorban. Az UNDP, a Világbank és az Európai Bizottság által közösen végzett regionális felmérése szerint a szerbiai romák körében a munkanélküliségi ráta becsült értéke 2011-ben 49% volt, a nonformális foglalkoztatási ráta pedig 70%-ra becsülhető. Az adatok ugyanakkor arra a következtetésre engednek következtetni, hogy a roma nők sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak a munkaerőpiacon, mert az aktív romák teljes számának 22,5% -a nő. A leginkább képviselt foglalkozás az aktív romák körében az utcatisztítók és a másodlagos nyersanyagok hulladékgyűjtői 59,3%-kal. Becslések szerint több tízezer egyéni hulladékgyűjtő van, ők főleg romák, akik Szerbiában összegyűjtötték az összes másodlagos nyersanyag mintegy 75% -át. A domináns foglalkozások közé tartoznak a járművezetők és a kézművesek 10,8%-kal, őket követik a mezőgazdasági gazdák (9,9%) és a kereskedők (8,9%). Az UNDP, a Világbank és az Európai Bizottság regionális roma felmérésének eredményei azt is jelzik, hogy a romákat leggyakrabban közvállalatoknál alkalmazzák, a szolgáltatások területén (fodrászat, takarítás, varrás stb.), továbbá az építőiparban és mezőgazdaságban.

A 2011-es népszámlálás alapján a foglalkozást végző, gazdaságilag aktív romák teljes számából 16%-nak saját munkája van, amelyet általában önállóan végeznek. Ugyanakkor az önálló vállalkozóként működő romák aránya a gazdaságilag aktív romák körében magasabb, mint a szerbiai teljes gazdaságilag aktív népesség aránya (romák 10,9%, a teljes népesség 4,1%, 1.sz. táblázat). Másrészt az egyéni gazdálkodók és munkaadók közötti romák aránya kisebb, mint a teljes népesség. Érdekes kiemelni a romák magas arányát, akiknek foglalkozását nem lehetett besorolni a foglalkoztatási munkakörök kategóriái szerint (27,6%).

tombosites
Fénykép: TÖMBÖSÍTÉS SZÁLLÍTÁS ELŐTT: Egy roma település6

A másodlagos nyersanyagok nonformális hulladékgyűjtői évtizedek óta a szerbiai újrahasznosító piramis alapjai. A Csomagolási Hulladék Újrafeldolgozók Szövetsége által feldolgozott adatok azt mutatják, hogy az újrahasznosítás céljából összegyűjtött csomagolási hulladék teljes mennyiségének 87%-a a nonformális szektorból származik, míg csak 13%-át gyűjtik össze a közvállalatok vagy a közvetlen újrafeldolgozók. Ez összehasonlítható más balkáni országokkal, ahol az újrahasznosítható anyagok átlagosan 90%-át nonformális hulladékgyűjtők gyűjtik össze.

Belgrádban mintegy 2350 család, vagyis több mint 12 000 ember foglalkozik másodlagos nyersanyagok gyűjtésével, ami szintén az egyetlen jövedelemforrásuk. Szerbia egész területén becslések szerint 6000 és 10 000 család, vagyis 35 000-55 000 ember dolgozik nonformális hulladékgyűjtőként7. A legtöbb esetben ez az egyetlen jövedelem, amellyel a család rendelkezik. Vannak adatok arról is, hogy további 100 000 ember vesz részt részmunkaidőben a hulladékgyűjtésben, ezt más gazdasági tevékenységekkel párhuzamosan teszi (Adatokat az Öko Szolgáltató Szövetkezet biztosította).

Szerbia nagyobb városaiban mindennap jelentős számú nonformális hulladékgyűjtő, főleg 16 és 45 év közötti roma gyűjti a hulladékot. Munkájuk azon alapul, hogy értékes anyagokat nyerjenek ki a közvállalatok konténereiből, az illegális hulladéklerakókból, udvarokról, közterületekről. Akár újrahasznosításra szánt anyagokat vásároljanak, és ezért gyakran „keselyűként” kezelik őket.8
Ki kell emelni, hogy ez a gond nemcsak Szerbiában és más fejlődő országokban van jelen, hanem a fejlett országokban is. A Világbank jelentése szerint a romák munkaerőpiaci helyzetét Spanyolországban az alacsony fizetésű foglalkoztatás és a nonformális szektor többsége jellemzi. Becslések szerint a romák 50-80%-a „hagyományos foglalkozásokban” dolgozik, összegyűjtve a városi hulladékot vagy szezonális munkakörökben dolgoznak. 5–15% dolgozik antik eladóként, boltok tulajdonosaként vagy művészként. 10–15% az építőipari munka „új szakmáiban” és köztisztviselőként is dolgoznak. Ezzel a ténnyel, de a roma közösség számos más gondjával összefüggésben, figyelembe véve a lehetséges megoldásokat az Európai Tanács 2013. december 9-én közzétette a javaslatát a roma integráció hatékony intézkedéseiről a tagállamokon belül. A javaslatban iránymutatásokat adnak nemcsak a roma közösségnek a hivatalos munkaerőpiacon történő befogadásra. Kiemelik a helyi önkormányzatok, helyi közösségek e folyamatban betöltött szerepének fontosságát.

Javaslat a tagállamok részére: Tegyenek hatékony intézkedéseket a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférés a roma közösség foglalkoztatási lehetőségeinek biztosítása érdekében. A cél a következő intézkedések alapján érhetőek el:
1. Az első munkatapasztalat megszerzésének támogatása, a munkán keresztüli tanulás, a szakmák megismerése, az egész életen át tartó tanulás és a készségek fejleszthetősége;
2. Foglalkoztatás és válallkozóvá válás támogatása;
3. Egyenlő hozzáférés biztosítása az állami foglalkoztatási szolgáltatókhoz, ideértve az álláskeresők segítése, személyre szabott tanácsadása az egyedi cselekvési tervekre összpontosítva. Adott esetben a foglalkoztatási lehetőségek népszerűsítése a közszolgáltatásokban;
4. Meg kell szüntetni a diszkriminációt a munkaerőpiacra való belépéskor vagy visszatéréskor.

7. Összefoglaló

A fenti okokból kifolyólag ez a projekt azt az átfogó célkitűzést tűzte ki maga elé, hogy “hozzájáruljon a fiatal nonformális hulladékgyűjtők társadalmi innovációinak bevezetéséhez az ágazatok közötti körforgásos gazdaság elveinek megvalósításával, egy ifjúsági társadalmi-üzleti vállalkozási formátumban” Ez több szempontból javítja a célcsoportunk a roma fiatalok társadalmi, gazdasági helyzetét:
1. Javulni fog a NEET csoportból származó fiatal romák társadalmi helyzete (nem a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben). Teljeskörű jogi státuszt kapnak, egy társaság alapításával. Munkájuk népszerűsítését bemutatják majd Szerbia és Magyarország lakosságának, nemcsak az állampolgároknak, hanem egy nagyon fontos csoportnak a turistáknak is, mivel a roma hulladékgyűjtők elsősorban a városok egészeiben és turisztikai célközpontokban dolgoznak.
2. A gazdasági helyzet jelentősen erősödni fog a célcsoport jövedelem keresetével. A jobb gazdasági helyzet, hatással lesz majd a társadalmi státuszra. A projekt tevékenységeinek eredményei jelentős hatással lesznek a környezeti állapotok javítására, mert a települési szilárd hulladékot újrafelhasználják majd, amely a körforgásos gazdaság alapja.

A teljes körű cél mellett két kiemelt egzakt cél került meghatározásra, amelyek hozzájárulnak a fő cél eléréséhez:
1. A fiatal romák foglalkoztatásának és magánvállalkozásának előfeltételeinek biztosítása a hulladékgyűjtési ágazatban. A célcsoport tagjainak a körkörös gazdaság céljainak megvalósításával történő hatékony szilárd hulladékkezelésre történő oktatása révén.
2. A körforgásos gazdaság többi résztvevőjének tudatosítása a roma fiatalokkal kapcsolatosan, annak érdekében, hogy csökkentsék a munkanélküliségüket Szerbia és Magyarország határ menti területén. Ennek a célnak az elérése tovább növeli a projekt tevékenységeinek hatását a körforgásos gazdaság „fő” szereplőinek. Az összegyűjtött és kiválasztott települési hulladék feldolgozóinak bevonásával. Ily módon a roma ifjúság munkavállalása a sokszorosára nő, jövedelmük pedig állandó lesz. Eme két egzakt cél nagyban hozzájárul a kitűzött roma célok eléréséhez azáltal, hogy javítja a fiatal roma népesség gazdasági és társadalmi helyzetét.

A települési szilárd hulladékgyűjtők szociális vállalkozásának létrehozása lehetővé teszi a fiatal romák számára, hogy ismereteket és készségeket szerezzenek az emberi erőforrás menedzsment területén. Ezeket a készségeket és ismereteket tovább fejleszthetik több olyan tevékenység révén, amelyek magukban foglalják a bevált jó gyakorlatok révén történő tapasztalatcserét és a levont tanulságok bemutatását. Ehhez járul hozzá a nagyobb városok hasonló tapasztalatai. A más környező országokban tett helyszíni látogatások tapasztalatcseréi is nagymértékben hozzájárulnak hozzá a képzésükhöz és fejlődési lehetőségükhöz. A csoport szakmai képességei javulnak a környezetvédelem, egészségügy, valamint a települési hulladék gyűjtésének és kiválasztásának technikáival kapcsolatos képzések révén. A minőségi hulladékgyűjtés, kiválasztás és megsemmisítés előfeltételei közé tartoznak a modern és hatékony technikai, szakmai eszközök, például az elektromos kerékpárok és az egyéni védőeszközök (beleértve a COVID-19 elleni védelmet is).

A résztvevők növelik saját szervezeti és marketing kapacitásukat az ilyen és hasonló projektek kapcsán, és képesek lesznek a jövőben hasonló az ehhez hasonlók irányításához a társadalmi, gazdasági szempontból kiszolgáltatott csoportok bevonásával. Különösen a határon átnyúló célterületen lesz jelentős hozzáadott értéke. A turizmus a jelen pályázat egyik kiemelt indikátora, a tevékenység nagyban fog hozzájárulni a kitűzött értékhez. A települési hulladék környezetkímélő kezelésének hatékonysága erőteljes jelzés lesz a turisták számára, hogy a határon átnyúló régió polgárai gondoskodnak a környezetükről. A kellemes, békés és tiszta környezet megteremtése a városi területeken kiemelten fogja bevonzani a turistákat és ez minden érdekelt számára előnyös lesz.

A települési hulladék feldolgozóinak nyersanyagra van szükségük a termeléshez. A jól felszerelt, képzett és szervezett gyűjtők megbízható partnerei lesznek a körforgásos gazdaság alapját képező gyártási folyamatban. Várhatóan a roma gyűjtők szociális vállalkozásai a jövőbeli tapasztalataikkal alap tudásbázisként járul majd hozzá a hulladékgazdálkodás további fejlesztéséhez a célterületen.

A határon átnyúló régió polgárai sokat fognak tanulni ebből a kiváló partnerségből, amelyet a környezetbarát, egészséges és tisztább környezet ad majd vissza. Az optimálisan strukturált partnerség lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy rendszeres és fenntartható módon keressék meg a kulcsfontosságú felhasználókat és az érdekelt feleket. Fontos, hogy minden lényeges tényt megismerjenek a nonformális hulladékgyűjtők meglévő, elavult és bizonytalan gyakorlatának javításával kapcsolatban, hogy a hatékony hulladékgazdálkodási rendszer szerves részévé válhassanak.

Az újrahasznosítható anyagok begyűjtését a városi területeken gyakran nonformális hulladékgyűjtők végzik, ők pedig többnyire fiatal romák. A szelektív hulladékgyűjtés az újrafeldolgozás egyik fő előfeltétele, amely nagy szerepet játszik a körforgásos gazdaságban. Ahhoz azonban, hogy az újrahasznosítás szakszerűen történjen, sokkal nagyobb hatékonyságra és sokkal megfelelőbb intézményi támogatásra van szükség. A projekt tovább biztosítja, hogy a roma fiatalok kiszolgáltatott csoportja a modern hulladékgazdálkodási rendszer létrehozása miatt ne veszítse el jelenlegi jövedelemforrását, hanem éppen ellenkezőleg, stabil megélhetési forrást biztosítson.

Egy új és innovatív szolgáltatás kifejlesztése lesz a cél, amely növeli majd a fiatal romák (a NEET részéről 15-30 éves korosztály, 50%-ban nők) foglalkoztathatóságát. Továbbá egy olyan ágazatokon átívelő üzleti megoldás kidolgozása, amely magába foglalja majd a civil, állami és a magánszektort ide értve a funkcionális és intézményesített partnerséget.

Valamennyi tevékenység magába foglalja a sérülékeny csoportok foglalkoztatásával és a munkaerőpiacon való egyenlő részvételükkel kapcsolatos lakossági tudatosság növelését. Továbbá a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség előmozdításának, az ágazatok közötti együttműködés ösztönzésének, az erőforrások hatékony felhasználásának és megőrzésének ösztönzését. A célközönség bevonását a tervezésbe, a humántőke fejlesztését, a lehetőségek növelését és a diszkrimináció felszámolását a meglévő jogi keretek által meghatározott szabályokkal összhangban kell végrehajtani.

8. Irodalomjegyzék:

1. Zakon o upravljaju otpadom (Službeni Glasnik RS” br. 36/2009, 88/2010 i 14/2016)
2. Zakon o ambalaži i ambalažnom otpadu (“Službeni Glasnik RS” br. 36/2009)
3. Uredba o uvođenju Plana smanjenja ambalažnog otpada za period 2015-2019 (“Službeni Glasnik RS” br. 144/2014)
4. Direktiva (EU) 2018/852 Evropskog Parlamenta od 30. maja 2018 zamenjuje Direktivu 94/62/EC o ambalaži I ambalažnom otpadu
5. Nacionalna strategija za inkluziju Roma 2016-2025
6. Strategijom upravljanja otpadom Republike Srbije („Službeni glasnik RS“, broj 29/10)
7. Strategija za socijalno uključivanje Roma i Romkinja u Republici Srbiji za period 2016-2025.
8. Nacionalna strategija za zapošljavanje 2011-2020
9. Nacionalne strategije cirkularne ekonomije u oblasti upravljanja otpadom
10. Lokalni plan upravljanja otpadom grada Beograda 2011-2020.
11. A Roadmap for Integration by GIZ- INCLUSION OF INFORMAL COLLECTORS
INTO THE EVOLVING WASTE MANAGEMENT SYSTEM IN SERBIA
12. “Inkluzija neformalnih sakupljača u sistem upravljanja otpadom u razvoju u Srbiji”, 2018
13. Studija sistema upravljanja ambalažom u Srbiji, SEPEN
14. Između forme i realnosti- Izveštaj iz senke o sprovođenju Strategije za socijalno
uključivanje Roma i Romkinja u Republici Srbiji, Forum Roma Srbije, 2018.
15. “PROCENA SOCIO-EKONOMSKOG POLOŽAJA NEFORMALNIH SAKUPLJACA OTPADA U SRBIJI”, Centar za društvena i primenjena istraživanja Fakultet političkih nauka Univerzitet u Beogradu, 2017.
16. Romi u Srbiji – Popis stanovništva, domaćinstava i stanova 2011. u Republici Srbiji. Beograd: Republički zavod za statistiku Republike Srbije
17. Waste Management – Sustainable Development Goals; https://sustainabledevelopment.un.org
68
18. CHALLENGES OF MUNICIPAL WASTE MANAGEMENT IN HUNGARY: ZOLTÁN OROSZ – ISTVÁN FAZEKAS; AGD Landscape & Environment 2 (1) 2008. 78-85. 19. OECD Environmental Performance Reviews: Hungary 2018: Chapter 4. Waste, material management and circular economy; “https://www.oecd-ilibrary.org
20. Municipal waste management; Hungary 2016;
21. Municipal waste management in Hungary, 2013; https://www.eea.europa.eu
22. Hungary’s national Roma integration strategy – 2011-2020 – Updated in 2014; https://ec.europa.eu › combatting-discrimination › roma-eu
23. Roma Integration 2020 | Decade of Roma Inclusion 2005 – 2015; https://www.rcc.int › romaintegration2020 › decade-of-…
24. HUNGARY 2020 NATIONAL REFORM PROGRAMME OF HUNGARY https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/2020-european-semester-national-reform-programme-hungary_en.pdf
25. Packaging waste by waste management operations https://knoema.com/env_waspac-20201201/packaging-waste-by-waste-management-operations?regionId=HU
26. National factsheet on separate collection, Hungary; [HU Waste Act 2012]
27. EUROSTAT: – Generation of waste by waste category, hazardousness and NACE Rev. 2 activity [ENV_WASGEN__custom_956755] – Municipal waste by waste management operations [ENV_WASMUN__custom_956518] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_956435] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_956470] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_956478] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_956484] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_956493] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_956875]
– Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_957029] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_957091] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_957124] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_957140] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_957176] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_957189] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC__custom_957212] – Packaging waste by waste management operations [ENV_WASPAC] – Treatment of waste by waste category, hazardousness and waste management operations [ENV_WASTRT__custom_956997]
– Generation of waste by economic activity [TEN00106]